Liliput egy délutánra Érdre költözik
Ismét megcsodálhatjuk Ilka Gábor miniszobrait, ezúttal a Szociális Gondozó Központban.
Ilka Gábor neve ismerősen csenghet olvasóink előtt, hiszen miniszobrai több tárlaton szerepeltek már Érdtől Párizsig számtalan városban. Ezúttal a Szociális Gondozó Központ jubileumi, 40. kiállításán találkozhatunk az alkotásaival, valamint Garai János fotóival, amelyeket a szobrokról készített.
Ilka Gábor fogtechnikus, munkája mellett álmodja meg apró szobrait idestova harminc esztendeje. Több díj birtokosa, munkássága a Budapesti Tanítóképző Főiskola tananyagában is szerepelt, alkotásai pedig helyet kaptak az Érdikumok között.
Aki még nem látott miniszobrot, talán el sem tudja képzelni, mennyire más élményt nyújt a szemlélése, mint egy köztéri szoboré. Ilka Gábor az Érdi Újságban megjelent korábbi interjújában így fogalmaz:
Egy köztéri szobortól el kell távolodni, hogy az egészet lássam és befogadjam. Tréfásan szoktam mondani, hogy mivel az én szobraim picik, közel kell hozzájuk hajolni, hogy értelmezni lehessen őket. És ha már az ember odalép, odahajol, annyi időt áldoz rá, hogy a látvány által valamit megérezzen, akkor valami tényleg elindulhat benne.
Az „íróasztalszobrász” – ahogy saját magát jókedvűen elnevezte – tenyérnyi szobrait csupán egyetlen délutánon át láthatjuk a gondozóközpont közösségi termében, fotókon viszont Garai János fényképész jóvoltából több hétig megcsodálhatjuk őket.
„Húsz szobrot viszek a kiállításra. A kiválasztott alkotások ívet adnak a születéstől az időskorig, bemutatják, hogy közben mi minden történik velünk – jó és rossz dolgok egyaránt. Lesznek tréfás szobraim és szakrális alkotásaim is, amik a hitről mesélnek” – mondta az ÉrdMostnak Ilka Gábor, akivel a rendezvényen Kiss Sándor beszélget majd.
Aki kíváncsi a miniszobrokra és alkotójukra, és szívesen megnézné a szobrokról készített fotókat, jöjjön el a Szociális Gondozó Központ kiállítására december 5-én, 15 órára, és fedezze fel Ilka Gábor különleges világát.
Párizsi kiállítására utazott, lefülelték a vámosok
A Szociális Gondozó Központban kiállító Ilka Gábor miniszobra megtréfálta a reptér alkalmazottjait.
Ritka pillanatnak lehettek tanúi azok, akik ellátogattak csütörtökön a Szociális Gondozó Központba. Ilka Gábor hozta el különleges, apró szobrait, amelyeket a helyiség közepére helyezett asztalokon csodálhatott meg a közönség.
A szobrokról Garai János készített kiváló minőségű, részletgazdag felvételeket, amelyek a terem két falán kaptak helyet, így még jobban el tudtunk merülni Ilka Gábor elgondolkodtató alkotásainak világában. Ez a tárlat azért is rendhagyó volt, mert a szobrokat csak egyetlen délutánon láthattuk, a képek ugyanakkor január elejéig a helyiség falait díszítik.
Ilka Gábor szobrászművészt arról kérdeztük, hogy jött az ötlet, hogy a szobrokat fotókon is megörökítsék, és hogy ezen a rendhagyó tárlaton mutassák be mind a fényképeket, mind az eredetiket.
„Gyakori látogatója vagyok a Szociális Gondozó Központ kiállításainak. Örömmel igent mondtam a felkérésre, és én kértem, hogy advent idején jöhessek. Ilyenkor talán még nagyobb szükségük van az otthonban élő embereknek a feléjük irányuló szeretetre.
Életútjuk vége felé közelednek, és megszokott környezetüktől távol, a családjuk nélkül élnek. A kultúra számukra akkor elérhető, ha helybe hozzuk, és ha jó hangulatot varázsolunk, ebben a nagy étkezőben, ahol a testet építik, a lelket is tudjuk építeni” – fogalmazott Ilka Gábor.
A lelki muníció mellett az érzelmit is megkapták a nézők: Ilka Gábor szobrai ugyanis a kapcsolatokról szólnak, és, mint hangsúlyozta, a Földön élő embernek az a legfontosabb, hogy a kapcsolataink szeretetteljesek, figyelemben gazdagok legyenek.
Itt, a Szociális Gondozó Központban ez az első 2D-3D-s Ilka-tárlat, máshol azonban már állították így ki a szobrokat. Garai Jánossal ugyanis nem először dolgoznak együtt: a hajdani gimnáziumi osztálytársi viszonyból több évtizedes barátság, illetve közös munka lett.
János is most először állított ki a Szociális Gondozó Központban, bár a havonkénti megnyitókra, mondhatni, „hazajár”: minden egyes alkalmat filmen, illetve fotón is megörökít.
Ő a gépe mögött érzi jól magát, most, alkotóként is a háttérbe vonult, és gondja volt arra, hogy erről a jubileumi, negyvenedik kiállításmegnyitóról is készüljön videofelvétel.
Igen, ez már a negyvenedik kiállítás a Topoly utcában, és ahogy Szűcs Gábor alpolgármester is utalt rá köszöntőjében, ezek a rendezvények tanúsítják, hogy nincs lezárt életút, még idős korban sem: kellő elszántsággal, akaraterővel képesek lehetünk valami újat létrehozni, meglepve környezetünket, sőt, saját magunkat is.
Nem csak a kiállításmegnyitók számát tekintve beszélhetünk jubileumról. Éppen harminc éve annak, hogy Ilka Gábor először készített apró szobrot. És tíz esztendeje, hogy beválasztották a Települési Értéktárba, művészete azóta Érdikum.
És bár nem kerek évforduló, érdemes megemlíteni, hogy 2020-ban az Érdi Művészeti Díjat is elnyerte. Ahogy Szűcs Gábor fogalmazott: kis alkotásaival nagyra növeli Érd hírét, hiszen több mint száz kiállítása volt, Debrecentől Rómáig, és számtalan elismerés jelzi: a szakma és a közönség is nagyra értékeli szobrait.
Gábor elhozta az első szobrát, egy miniatűr széket. És megosztotta velünk a keletkezése történetét is. „Gondoltam, megtréfálom a baráti körömet, és fogadtam velük, hogy képes vagyok egy széket három percig a homlokomon egyensúlyozni. Persze, nem hitték el. Előző nap elkészítettem ezt a kis széket, és nagy, teátrális mozdulatokkal a homlokomra helyeztem. Ez egyébként egy apró tonett-szék, amibe egy szívet varázsoltam bele, hiszen mindannyiunknak szüksége van arra, hogy szeretve legyünk és szeretni tudjunk.”
Gábor megosztotta egy másik szobrához fűződő történetét is. Párizsba készült a saját kiállítására, amit Erzsébet, az ikertestvére szervezett. A Liszt Ferenc reptéren várakoztak az indulásra, amikor szólították: a csomagjában zsilettpengét találtak. „Közölték, hogy nem vihetem ki. Mikor mondtam, hogy ez nem penge, hanem szobor, kibontották – és ott kaptam az első tapsot, még a kiállításmegnyitó előtt, a vámvizsgálatnál.”
Azóta Ilka Gábor nagyon sok tapsot és elismerést kapott, ország-világszerte, és itt, Érden is. A taps és a nevetés mellett a Szociális Gondozó Központ megnyitóján a zenélés sem maradhatott el: Jakovlev Daniil és Jajovlev Marija játszott a közönségnek.
ÉrdMost, 2024. december 4., 10.