Bár Érden legtöbben az írásairól ismerik, Votin József festő szeretett volna lenni. Bár végül építész lett, nem hagyta abba a rajzolást, festést sem.
Rendhagyó kiállításmegnyitón jártunk a Szociális Gondozó Központban, ahol Votin Józsefnek nyílt tárlata június 13-án.
Ahogy Szűcs Gábor alpolgármester utalt rá megnyitójában, Votin József élete minden, csak nem szabályszerű. Szinte mindent kipróbált, amit útjába vetett a sors, épített házakat és berendezéseket, leomlott műemlék-épületeket, tájházakat álmodott újra, városnegyedeket tervezett.
Írt és illusztrált könyveket, országos és helyi lapokban osztotta meg gondolatait. Volt könyvtáros is Érden, szervezett és nyitott meg kiállítást ő maga is. megírta az Egy érdlakó feljegyzéseit, most pedig azt mutatta meg, hogyan látja a világot akkor, ha nem tollat, hanem ecsetet, ceruzát vesz a kezébe.
Mintegy negyven képet hozott el a Szociális Gondozó Központba, köztük újakat, és régi kedvenceket is, sőt, egy tizennyolc éves kori csendélete is látható a falon – láthatóan már akkor is igen tehetséges volt.
„Úgy gondoltam, hogy festőművész leszek, de apám azt mondta: fiam, túl puha vagy hozzá, az olyan pálya, ami nem neked való. Mondtam, hogy akkor sebész leszek – de apám szerint az sem lett volna jó, mert nem tudtam volna érzelmek nélkül tekinteni az előttem fekvő betegre.
Így aztán elhatároztam, hogy tervező, műépítész leszek. A rajzolás, a festés öröme megmaradt, lappangva, búvópatakként” – idézte fel emlékeit.
„Mostanában, hogy visszavonult emberként lassan kifelé vagy hazafelé(?) ballagok, látom, hogy a ceruza meg a toll nemcsak író-, hanem képíró eszköz is lehet. És az ecset is. Így azután jövök, megyek, üldögélek, gondolkodom, nézelődőm, és amit látok (belül), abból jó esetben KÉP lesz.
Mit mondjak magamról még? Talán azt: régebben vonzott „a dolgok esti lélekvándorlása”, mostanában egyre inkább tetszik az élet bonyolult egyszerűsége. Erre törekszem képeimben, a rajzaimban, amelyek az utóbbi 15 évben helyi, megyei és országos kiállításokon is szerepeltek és szerepelnek. Az országos Esszencia vándorkiállításon három képemet állították ki, és tavalyelőtt első díjat nyertem képeimmel a Dunai illúziók festőversenyen.”
Sokat mesélt a közönségnek is. Mint mondta, nem szeretett volna formális beszélgetést, amilyen a kiállításmegnyitók sajátja, hanem maga szeretett volna szólni a közönséghez, és mindenkit buzdított arra, hogy kérdezzen.
Képei kapcsán számtalan emléket elevenített fel, kiállításokról, alkotótáborokról, élete eseményeiről, és ezt a hallgatóság hálásan fogadta.
„Nyolcvannégy év van a hátam mögött. Annyi mindenen mentem keresztül és ment rajtam keresztül, hogy bármihez nyúlok, mindenhez van egy történetem” – hangsúlyozta.
Aki szeretne jobban megismerkedni Votin József történeteivel, az Egy érdlakó feljegyzéseiben megtalálja őket, és persze jöjjön el a kiállításra, ahol nem a szavak, hanem a képek mesélnek.
A tárlatot június 30-áig megtekinthetik a Szociális Gondozó Központban (Topoly u. 2.), szerdánként 17-19 óra között. Aki más időpontban menne, egyeztessen a 06(20)333-6031-es telefonszámon.
(ÉrdMost, 2024. június 15. Ádám Katalin)