Falus András (Hangai B. Artúr írói név) Budapesten született, 1947. június 9-én, nős, három gyermeke és tizenkét unokája van.
„Érdre 1993-ban költöztünk, két lányom családjával szintén itt él, fiam Budapesten.
Unokáim közül öten a Vörösmarty Mihály Gimnázium hallgatói voltak vagy most is azok.
Biológus vagyok, szűkebb szakterületem az immunológia, az ELTE-n végeztem 1970-ben. a Magyar
Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudomány főszerkesztője vagyok. Tizennyolc évig
voltam egy egyetemi intézet igazgatója Semmelweis Egyetemen. Jelenleg professzor emeritus és
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem óraadó tanára vagyok.
Az EDUVITAL Nonprofit Egészségnevelési Társaság és Alapítvány társalapítója vagyok.
Közel 400 tudományos közleményemre közel 17.000 hivatkozást kaptam.” – írja magáról.
Művei:
Kékbordó oltárok (Koinonia Kiadó, 2009)
„A tudós a rejtelemkutató versekbe ágyazza szorongását, életigenét, bepólyázza önmagát önmagával, hogy ne vacogjon úgy a fagyos mindenségben, hogy ne féljen a létezés titkát tovább kutatni. Mi ez? Kín? Önvédelem, a kívánság tajtékáradása, az egyedülvalóság másban folytatása. Összefoglaló bűntudat, szétszóródó csillagszóró szikratűcsillagos megváltóra várakozás. Boldogság, vagy boldogtalanság.”
(Juhász Ferenc
Kossuth-díjas költő)
Égigérő prímszavak (Scolar Kiadó, 2011)
„Hangai B. Artúr második verseskötetében szeretetről, magányról, Istenről és emberről ír, verseiben finom ötvözetét adja a nyelvi leleményességnek és a nagy elődök (főként Pilinszky és Apollinaire) előtti főhajtásnak. Hangai írásai az elmélyülés versei, harsányságtól, magamutogatástól mentes, időtálló költészet, melyet hosszú évek múltán is olyan szeretettel emelünk majd le a polcról, ahogy csak egy régi, kedves barátot üdvözöl az ember.”
(Scolar Kiadó)
Igék és állítmányok (Koinonia Kiadó, 2017)
„ágyvetés kilincsrázás perelés ha szavait kézenfogom és lemegyek a gödörszemű örvénybe, fellángolások, lecsendesedések, rozsdamarta felszínességek, abortált büszkeségem lépcsőfokán, vágyak griffjén le a tarfoltos magányba,verseivel kinyitja a mondatokat, kitörli a pontot, a Kijelentés igéit lényegíti dadogó állítmányokká, hogy felkavarjon, felfakasszon, hogy ráébresszen, hogy felszentelődjön a hely, hogy átitassa a keresést, a keresőt, hogy tetten érje a cicomás jelzők közül guberált áldásokat, azt az egyet, amit tudnom kell, vagy akkor semmit sem akarok tudni tán a várakozás, az ágyvetés, a róla álmodás, a keresés, tán a kopogtatás, az ajtaja előtt toporgás, a kilincsrázás vagy tán a perelés, a számonkérés megvigasztalhatja őt, a hajléktalant. talán életem vakfoltjaiban, a csöndemben ha rám se néz, vagyok-e egyáltalán.”
(Székely Csilla Imola)
Égig érő prímszavak címmel jelent meg Hangai B. Artúr (Falus András akadémikus, Széchenyi-díjas immunológus) második verseskötete.
A kötet előszavát Juhász Ferenc írta, aki szerint Hangai B. Artúr verseiben a szeretet virágzik.
“De szavaiban, mint egy gyerekkézzel forgatott kaleidoszkóp színes üvegcserepei, zörögve rakódnak (…) a magányok, embervágyak, tudós türelmetlenségek, hitek, mámorok, gyászok” – ajánlja a költő az olvasó figyelmébe Falus András verseit, amelyek a Scolar Kiadó gondozásában jelentek meg.
Falus András az MTI-nek elmondta, hogy bár sohasem tanult verstant, gyerekkorától játszott a szavakkal, mondatokkal. “A szavakban bűvös varázslat van. A szómágia egy megfejtendő csoda, egy eddig nem
megfejtett varázslat” – fogalmazott a szerző, akit váratlanul “látogatnak meg” a versek.
“Ez egy kényszeres érzés, amikor nem lehet mást tenni, mint írni, leírni valamit. Hónapok telnek el úgy, hogy nem történik semmi, de vannak hetek, amikor fél éjszakán át írok, ezt nem lehet megállítani, ellenállhatatlanul jönnek. Nem mindig örülök, amikor a versek meglátogatnak, mert akkor nem lehet mással foglalkozni, tulajdonképpen nem én írom őket, hanem ők írnak engem. Ez egy más dimenzió, nem jobb és nem rosszabb, nem mélyebb, de nem is felszínesebb. Ez egy más világ, de nagyon szeretek ebben a világban lenni, sokat kaptam attól, hogy ezen az oldalon is lehetek” – mondta Falus András, aki ezzel együtt nem tartja magát költőnek.
“Biológus vagyok, aki nagyom szereti a szakmáját és az ismeretterjesztést” – jegyezte meg Falus András, aki verseivel, miként a tudományban és az oktatásban a stílust, az őszinteséget szeretné átadni.
A tudományban a fiataloknak “nem a tartalmat adod át, azt maguktól is sokkal jobban megtanulják, még csak a motivációt sem adod át, hiszen azt meg lehet, meg kell szerezni az élet során. Egyetlen dolgot adhatsz át, ami maradandó, s az a stílusod. A versben is az ember átad valami őszinteséget. Azt az őszinteséget szeretném másoknak felajánlani, amit önmagamról, a világról megtudok” – fogalmazott az akadémikus.
A szerző beszélt arról, hogy körülbelül két éve írta azokat a verseket, amelyek most megjelentek, elég hosszú idő kell ugyanis ahhoz, hogy el merje engedni műveit.
A kötet címét magyarázva Falus András elmondta, hogy a prímszavak kifejezést a prímszámok analógiájára találta ki.
“Mindig nagyon izgatott a matematika, sokáig matematikus akartam lenni, végül a biológiánál kötöttem ki. A prímszámok olyan számok, amelyek a csak önmagukkal és eggyel oszthatók.
A prímszó olyan, amely az én értelmezésemben nem helyettesíthető mással, csak azzal, hogy Isten. Ez a szavakkal való játék, de tartalmilag komolynak éreztem. Égig érő prímszavak olyan szavak, amelyeket az ember felfelé suttog, felfelé szán” – összegezte a szerző.
(Forrás: Irodalmi jelen, MTI)
SZEMELVÉNY
Válogatás a Kékbordó oltárok c. kötetből
Valami igaz
Valami borzongás valami roppanás
Valami rezdülés valami mozdulás
Kékes víz alatti kondulás.
Valami mesehang, valami libbenés
Valami teremtés, valami érkezés
Mosoly atomnyi fénykocka révedés.
Valami látható, valami képzelet
Valami igazi valami révület
Világbokor és valami szeretet.
Valahol valami valóság valaki
Valaha született szerelmes istenfi
Valami megváltás valami igazi.
Kusza bál
(L. Cs.-nek)
Lélegzetünk évmázsákkal terhes
Ritkuló hajunk sátra alatt ülünk
szánkban már inkább elhűl a leves
s mind többször szeretnek nélkülünk
Ösztöneink még kapaszkodnának
csikótudatunk is szilajon rúgkapál
de már nekidőlünk minden ház falának
és álmainkban már kisinas a halál
Daliás edzésekkel karban tartatnád
De kihagyni ürügy már túl sokszor akad
S lágy asszonyosodás települ rád
Szurkáló melledből zihálva szól szavad
Játszunk néha és még kacér is a dal
De a fütyülő golyó mind azt kiabálja
hogy számolunk kell az elment barátokkal
tombol a meglett férfiak kusza bálja.
Mindenki zsidó
Őzszemű koldus fillér magányában
autók közt hajléktalan toporgásában
a kirekesztettség keserű nyálában
a mosdatlan szájak tüskés illatában
mindenki zsidó.
Eltaposott bogár pillantásában
fülesbaglyok kitépett tollában
a lesántult ló szomorúságában
kidobott kutya döbbent zavarában
mindenki zsidó.
A letördelt faág párás panaszában
hervadt virágok halkuló dalában
félig evett kenyér eldobásában
penészedő étel savas zamatában
mindenki zsidó.
Vastapsok rángó arctalanságában
a rémhír paranoiák áttétes rákjában
röhögve tátogó bamba sunyításban
tarkóhideg gárdák csikorgásában
mindenki zsidó
Pilinszky versek toronymagasában
lánc-lánc eszterlánc suttogásában
a piafi könyörgés összes lázálmában
héber énekek kusza fájdalmában
mindenki zsidó
De fentről kelt reménység bizonyosságában
a neveden szólító személyes hívásban
a fényben, ott, Isten árnyékában
az ingyen kapott kiválasztottságban is
mindenki zsidó.
Válogatás a Égigérő primszavak c. kötetből
Amikor nem tudom mi lesz
(hommage àHB)
Amikor nem tudod mi lesz, akkor kezdesz el élni
a keresztútnál, ha megállsz és nem zsigerből mozdulsz
akkor kezdesz élni.
Amikor először fulladsz
akkor kezdesz élni
csuklóbólintásoktól messzire szaladsz
akkor kezdesz élni.
Amikor elülnek mellőled
akkor kezdesz élni
és egy világítótorony tetejére vágysz magad
akkor kezdesz élni.
Amikor elnéznek a vállad fölött
akkor kezdesz élni
amikor a baljós égen
csak a kékmadarat látod
akkor kezdesz élni.
Amikor lemosolyognak
akkor kezdesz élni
amikor közös kanalad lesz a cigány koldussal
akkor kezdesz élni.
Amikor becsukod az ajtót
akkor kezdesz élni ledobod a tudniillikek grimaszos
maszkját
akkor kezdesz élni.
Amikor egy arcot meglátsz
akkor kezdesz élni
és minden sóvárgásodat szembejönni látod
akkor kezdesz élni.
Amikor felnézel az égre
akkor kezdesz élni
és kiüresedett tenyeredet felfelétartod
akkor kezdesz élni.
Almaág
Béna és esetlen volna az írás
ha nem volnál az, aki vagy
süket és fonnyadt lenne minden szavam
mint egy homeless almamag
mint vézna virág szára
amit megharap a fagy.
Széttaposott játékvödör
Széttaposott játékvödör
homokvár műemlék
üszökszürke gödröt ás
mosatlan pohárban
fogsorszínűharapás
száradt sor egy életrajzban
a keréknyomban sár van
és a rázsugorodott idő
degeszre tömött csend
…valaki ordít álmában
Csendület
(Gyümölcsszomjú éhség)
(Tihanyi Lajos Csendélet című festményéhez,
Virág Judit kiállítására)
A bolyhos csenden átütnek
A kékre festett hangok
az asztali homályban
morzsaként bolyongok
Rőtsárga asztalnak
Ruhája elgyűrött
Sápadt ránc szurdok
Mélyébe kerülök,
A gyümölcshús fényén
Harapás áhitat
A rászáradt idő
Csendjével átitat
Gyümölcsszomjú éhség
Dűlöngő asztalán
Virágos bánattal
Csendélet délután.
Válogatás a Igék és állítmányok c. kötetből
Mt 10,40
A ki titeket befogad, engem fogad be, és a ki engem
befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
A ki engem befogad
amikor egyszer felderengett
amikor megértettem világosan
hogy nem én élek a világban
hanem a világ él bennem
és örökmécses leszek
ha befogad az Isten
Apcsel 11,15
mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájuk,
miképen mi reánk is kezdetben.
Elkezdtem szólni
…felsötétült az éjszaka
nem volt szavam rá
elföldelték a mosolyokat
nem volt szavam rá
a szelek eltűntek az égben
nem volt szavam rá
a tengerek lánggal égtek
nem volt szavam rá
nem lesz szavam rá
5Móz 4,29
…megtalálod, hogyha teljes szívedből és
teljes lelkedből keresed őt.
Teljes szívedből
Álmomban a szíved ették
Élő Isten dózsatrónon
A rángásokat is lenyelték
Mohón falánk torkon
Ahogy néztem az arcokat
Sötét madár röpült fölém
Zöldes hasú karvalycsőrű
Kilenc fej volt szárnya tövén
Minden fejen arcot viselt
Kilenc tükrön láttam magam
Megnyugodtam nem volt szívem
A szívemet Nálad hagytam
Zsolt 139,8-10
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat,
ott is jelen vagy.
Jelen
Csak a jelen létezik
A múlt már nem érvényes
A jövő az fikció csak
Végtelenül sok esélyes
Romhalmazok hamvában is
Imádkozz hogy Vele élhess
Ézs 61,10
Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én
istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem…
Örvendezvén örvendezek
A hűs forrás csobbanásában
mint dallamban a hangok
akik tudják a dolgukat
ugyanúgy mint dobogó fagyban
a kötelességtudó mínuszok
ahogy fölfelé moccannak
a csírában a zöldek
és amennyire kell hiszen kell
a fül is a csöndnek
úgy örvendezvén
örvendezzetek