Szépirodalmi, irodalomtörténeti és művészeti folyóirat
Új Helikon kiadása, Érd. (Az érdi és érd-vidéki ifjúság első irodalmi próbálkozása)
Felelős szerkesztő: Dévai István
Felelős kiadó: Lencsés Ferenc
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Érd, Fő-utca 272.
I. évfolyam 1. szám. 1936. április 15.
Szerzők: Bacsányi János, Dévai István, Dobozy Imre, Kerékgyártó Imre, Lencsés Ferenc (Ligeti Ferenc), Markovits Iván.
I. évfolyam 2. szám. 1936. julius 1.
Szerzők: Cserny Vilmos, Dévai István (i.i.), Dobozy Imre (d.i.), Endre Lajos, Kerékgyártó Imre (Rétor), Lencsés Ferenc.
I. évfolyam 3. szám. 1937. január 24.
Szerzők: Dévai István (i.i.), Dobozy Imre (e.), Hajós Kálmán, Kerékgyártó Imre (Rétor, v.), Krokovai Zoltán, Lencsés Ferenc.
II. évfolyam 1. szám. 1937. április 15.
Szerzők: Boros J. Ákos, Dévai István (i.i.), Dobozy Imre, Endre Lajos, Giorgio Umani, Kerékgyártó Imre, Krokovai Zoltán, Lencsés Ferenc (Ligeti Ferenc), Sipos Domokos.
II. évfolyam 2. szám. 1937. október 15.
Szerzők: Dévai István (Nádai Éva, i.i.), Dobozy Imre, Endre Lajos, dr. Gesztelyi László (Ilonday László), Kerékgyártó Imre, Lencsés Ferenc (Ligeti Frenc).
II. évfolyam 3. szám. 1937. december 25.
Szerzők: Dévai István, Dobozy Imre, Endre Lajos, dr. Gesztelyi László (Ilonday László), Kulifay Gyula, Laczffy Béla, Lencsés Ferenc, Zahola Károly.
„Érd és Martonvásár lakóinak nagy része sem tudta, hogy 1936. április 15-én Érden jelent meg az Új Helikon című irodalmi és művészeti folyóirat első száma. Az Új Helikon számonként száz példányban jelent meg, s (az akkor még Fejér megyei) Érden valamint Martonvásárott 1 pengőért terjesztettük. A folyóirat szerkesztője Dévai István, kiadója jó magam voltam. Lakóhelyeinken igyekeztünk minden írásra hajlandó ismerősünket vers-, novella vagy cikkírásra megnyerni. A szerkesztőségi megbeszéléseket a vonaton és az iskolában tartottuk. Folyóiratunk minden számában a szépirodalom mellett – szűk keretek között ugyan – színház- és könyvismertetést is közöltünk.”
Dr. Lencsés Ferenc
„Az Új Helikon jelentősége és hatása jóval szerényebbnek és korlátozottabbnak minősült, mint ahogyan azt alapítói az induláskor ifjúi lelkesedéssel elképzelték. Célkitűzéseiből megvalósult: két évfolyam, 6 szám, összesen 92 oldal. Ebből a mindenkori szépirodalmi és irodalomtörténeti rész többsége kétségtelenül igen színvonalas volt, a művészeti rész csak esetleges, ezenkívül azonban több számban foglalkozott a lap egy-egy tanulmányában a kor időszerű társadalmi kérdéseivel. Ezek mai szemmel nézve a folyóirat legvitathatóbb, legproblematikusabb részei, de jól érzékeltetik és tükrözik azt a nyugtalanságot és aggódást, amelyek a harmincas évek közepén – tehát a nacionalizmus erősödésekor és évekkel a második világháború kitörése előtt – a kor gondolkodó, de inkább individualista mint racionalista, a biztonságot, sőt az abszolútumot kereső emberét foglalkoztatta.
Az Új Helikon időszakában még működött az értelmiséget, a község vezetőit, orvosait, tanárait, vagyonosabb polgárait magába foglaló „Úri Kaszinó”. Ezek tagjai természetesnek tartották és elvárták, hogy az egyes lapszámokból tiszteletpéldányt kapjanak, de köztük előfizető vagy példányonkénti vásárló nem akadt. Az egyetlen akkori érdi könyvkereskedés kirakatában másfél évig feltűnő helyen volt kifüggesztve a folyóirat hirdetése, de a boltban ezen idő alatt egyetlen egy szám sem talált vásárlóra.”
Dévai István
„Szerzői, szerkesztői, a kiadók és úgyszintén a terjesztők is helybéli és a környéken élő gimnazisták és bölcsészek, valamint tolluk, szárnyukat próbálgatni kész literátornak készülődő ifjoncok voltak! Tény, hogy e fiatalok saját „törekvéseik megszólaltatására” maguk veszik kezükbe irodalmi pályájuk, lapjuk kezdeményező irányítását. Mégpedig Érden adták ki ezt a bizonyos folyóiratot. Lehet, hogy irodalomtörténeti, de mindenesetre helytörténeti tény, hogy érdi folyóirat jelent meg 1936-37-ben. Sok minden belekerül ebbe a folyóiratba, ami ma kissé avittnak hat, magyarázza az ifjonti hevület és a tájékozódó kezdők mindentől való elragadtatása, ami a köznapi valóságból kiragadhatja őket! Sok minden kimarad tehát lapjukból, a kor, amelyben élnek, szintén, ami pedig ekkor már fontos téma a jelesebbeknél! Mégis, paradox helyzet, hogy ez a hiátus is kortörténeti dokumentummá avatja a kiadványt! A kor jelentős és ekkor már jócskán idősebb írói, költői, gondolkodói ekkortájt a világ fenyegettségét is érzik, és érzékeltetik műveikben. Ezek a fiatalok, akik most eszmélkednek csupán, az iskolapadokból eleve egy magasabb szférába vágyódnak. S mintha a Helikonra-kaptatón szinte csupán egyetlen tisztás léteznék számukra, a művészetek világa, ahová nem ér az emberi szenvedés, világválság és szörnyűség! Szinte kortalanul lebeg a kor problémái felett ez a lapocska, néha azonban utalnak egy-egy félmondattal a tudatukba beszüremkedő „valóságra” is.”
Dr. Kelényi István irodalom- és művészettörténész
ÚJ HELIKON Antológia és repertórium 1936-1937
Válogatta és szerkesztetet: Harmat Béla
Lektorálta: Dr. Kelényi István
Felelős kiadó: Dr. Végh Károly
Megjelent az alapítás ötvenedik évének könyvhetén, 1986-ban.
„Ezt az antológiát a megjelent hat szám mindegyikéből válogattam össze, mintegy hetedik számként, az eredetihez hasonló tárgyköri felosztással és terjedelemben. Összeállításom kapcsán említenem kell Dobozy Imre nevét, mivel hamvába holt lapindítása után első fönnmaradt írásai (s ez talán irodalomtörténeti érdekesség) valószínűleg itt jelent meg, megelőzve a Pesti Hírlap-, az Új idők-, és a Válasz-beli publikációit.
A kiadvány második részében található az Új Helikon közleményeit felsoroló repertórium (a megjelent írások adatainak jegyzéke). A megjelenés időrendi sorrendjében tételszámmal ellátott írásoknak minden esetben feltűnteti műfaji hovatartozását és a folyamatos lapszámozásnak megfelelően a közlés helyét.
Az impresszum, vagyis a kiadási adatok tájékoztatása szerint a szerkesztőség és kiadóhivatal Érden, a Fő utca 272. szám alatt működött. Ez az ötablakos ház ma a Lenin utca 129. számot viseli.”
Harmat Béla