„(Jászapáti, 1950. november 30.) óvónő, újságíró, költő. Általános és középiskoláit Jászapátiban végezte, 1969-ben érettségizett. A Budapesti Tanítóképző Főiskola óvónői szakán 1978-ban szerzett oklevelet. 1990-91 évben elvégezte a MÚOSZ újságíró Stúdióját. 1983-tól az érdi Riminyáki úti óvoda óvodavezetője. Versei, írásai 1983 óta jelennek meg a Pest Megyei Hírlapban, a Pedagógusok Lapjában, a Jász Újságban. 1988-tól az Érdi Hírlap, 1990-től az Érdi Élet, 1991-től pedig az Érdi Újság és az Érdi Polgár külső munkatársa.
Versei jelentek meg az 1994-es Kincses Kalendáriumban. Gyermekverseit rendszeresen közli a Dörmögő Dömötör című gyermeklap és 1983 óta a Szabad Föld.
Verssel jelentkezett az 1995-ös Visszhang Antológiában. 1995-ben a Független Alkotók Országos
Szövetsége által meghirdetett országos és nemzetközi irodalmi pályázaton verseivel költői kategóriában első helyezést ért el.”
Forrás: Poly-Art archívum
Művei:
Állj be Te is a körbe (Gyermekversek, Szerzői kiadás, 1996)
Egyáltalán nem véletlen, hogy a gyermeklapok, valamint a hetilapok gyermekrovatainak szerkesztői kapva-kapnak e versek után. A hetenként csaknem fél milliós példányszámban megjelenő Szabad Föld rendszeresen közli Birkás Erzsébet gondosan kimunkált, a gyermekek szívévél együtt dobbanó játékos – és tegyük hozzá – fülbemászó verseit.
Bíró András
A megmaradás földjén (Szerzői kiadás, 1996)
Birkás Erzsébet nagyon is ismeri az érzést: megírja rezzenéseit, fájdalmait, örömeit. Költői érzéseinek egyetlen titka van: nyitottság a világra, harmonikus békességre. Versei nem „korszakosak”, nem akarnak többnek, nagyobbnak látszani, mint amilyenek. Nem is itt keresi a célt, hanem ott, ahol mindnyájan: a szürke hétköznapok ónszínű felhőin át megpillantani a kék eget, majd szétoszlatva a fellegeket, élvezni a napfény életet lehelő áldásait, – amíg lehet.
És megérteni valamit belőle. Ha pedig valaki érzékenyebb lelkületű, mint mások, tudja mások számára is megfogalmazni és továbbadni érzelmeit.
Bíró András
Az élet fut, rohan (Poly-Art Kiadó, 2000)
Líráim a megélt életemet tartalmazzák, amelyeken keresztül a múlót szeretném múlhatatlanná tenni. A tisztelt olvasókban pedig olyan hangulatot kiváltani, amely az enyémhez hasonló érzetet tükröz.
Birkás Erzsébet
SZEMELVÉNY
Válogatás az Állj be Te is a körbe c. kötetből
Őszi mulatság
Ősz van már,
rozsdás ősz, bizony,
csipke-köd száll
az érdi dombokon.
Fürge szél hegy-völgyön:
szilaj csikóként futkos,
óborral teli minden hordó,
kontyos-üveg, butykos.
Felemelő a szüret utáni
hangulat
kicsi, nagy táncraperdül,
a kedvére mulat.
Hideg van már
Futkos a szél,
eső szitál,
köd-fátyol leng
dér ablakán.
Levél zizzen,
rigó röppen,
hideg van már
a mély völgyben.
Arany-fényben
úszik az ősz,
erdő mélyén
búvik az őz.
Télapóval fut a szánkó
Télapó,
Télapó,
rázd meg a
szakállad,
puttonyod
terhétől
szabadítsd meg
vállad.
Hull a hó,
fúj a szél,
fut veled
a szánkó,
szarvasok
patkóját
fényesíti
jég, hó.
Ablakok
ölében
kiscipők
feszengnek,
osztod a
jóságot
sok-sok
kisgyereknek.
Válogatás a Megmaradás földjén c. kötetből
Bölcsesség születése
Akár a madarak a kinyílt
tavaszi föld felett, úgy
repülnek a meggyötört évek,
mialatt leszünk:
bölcs és kitartó akaratú
emberek.
A költő szabadsága
A költő ír,
mert írnia kell,
arcán, szívén:
nincs lepel.
A költő ír,
kinyílik akár a virág,
tudata, lelke:
sokszínű szirmokra száll.
A költő ír,
szelíden tárulkozik,
tapasztalatot fogalmaz,
őszinte, nem hazudik.
A költő ír,
tudatában a felnőtt gondolat:
szabadságra vár,
a szavak végén tudja jól,
tágul a határ.
A költő ír,
mert írnia kell,
arcán, szívén:
nincs lepel.
Minden voltál
(Emlékezés Szabó Lőrincre)
Költő voltál, s az maradtál újra,
hatalmas, az örök-világba jutva.
Nőfaló voltál, igaz szerető,
boldog, boldogtalan családapa,
akiben feszült az alkotó erő.
Az én anyám
Az én anyám:
fejkendős, törékeny angyal,
szemében csillag-fényű,
meleg sugarakkal.
Szívéből a szeretet,
mélyről virágzik,
tudja mikor? miért?
mire vágyik.
Földön él Ő,
a realitások talaján,
ezért nagyon boldog,
töretlen életű,
az én Anyám.
Válogatás Az élet fut, rohan c. kötetből
Jutalmad elnyered
Ösztöneid felett
uralkodjék az ész,
nem mindegy, hogy
kivel? mikor? hová?
milyen irányba mész.
A győztes előretart,
a legyőzött hátrál.
A buta nem gondolkodik
hallgatás helyett
a semmibe vájkál.
A néma csend
figyelmet parancsol,
az erős akarat
győzedelmesen harcol.
A cél irányát,
ha pontosan választod meg
megfontolt léptekkel haladva
célba érsz, jutalmad elnyered.
Képzelet
Lehunyom két szemem,
gondolatban mégis látlak.
megyek a belvárosban,
nézem az embereket,
egy-egy ember képében
máris megjelensz előttem, s csodállak.
Ülök a Szigeten, nézem a tájat,
nézem az úszókat, máris látlak.
Képed tisztán, fehér hattyúként
jelenik meg előttem.
Bozontos hajú fiúcska, azt hiszem,
Te vagy a végzetem.
Az úton menni kell
Az úton menni kell,
menni, hisz célhoz vezet.
Az elindulás nem könnyű,
a nyájas bizonytalanság,
elsőként nyújtja kezét.
Nézz előre, söpörd le magadról
a hosszú út rád tapadt porát.
Igyál a költészet hűs, éltető,
édes vizéből, kortyolj nagyokat,
majd haladj a megkezdett úton,
egyre csak tovább!
Költő a jövő hírnöke
Az emberiség dolgairól
mindig van mit elmondani.
A költő az, aki magára veszi
a nemzet terhét, gondjait.
Hűen ápolja nyelvét,
építi elvének alapjait,
érzi és látja a jövő
felépülő tornyait.
Ő az, aki előre lát,
a küzdelmek ellenére sem
adja fel kitűzött célját,
erősíti akaratát.
Mindenkor feláldozza
a népért, nemzetért önmagát,
érdekükben emeli szavát,
forgatja éles nyomot hagyó tollát.
Kitartó akarattal birkózik
az áttörhetetlen falakkal.
Tisztességgel állja szavát,
az átmenet hajnalán építi
a megálmodott demokráciát.