Tanulmányok:
2000-2008 – Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola
2009-2013 – Széchenyi István Gimnázium
2014-2017 – Kodolányi János Főiskola (Történelem Alapszakos Bölcsész)
2018 – Angol középfokú nyelvvizsga
2018-2019 – Könyvtáros képzés Országos Széchenyi Könyvtárban
A Magyar Földrajzi Múzeum szakkönyvtárában 5 évet dolgoztam 2018 és 2023 között. Ez idő alatt ritka könyvekkel ismerkedtem meg, sokat kutattam és a munkafeladatok mellett befejeztem a Szkítákról, Szarmatákról, Dákokról, Trákokról, Keltákról és Illyrekről szóló őstörténeti témájú írásaimat is.
Munkái:
Az Érd-óvárosi kastély története (Érd, 2017 (2023))
Trákok, Dákok, Szkíták, Kelták és Illyrek (Érd, 2023)
A könyv egy rövid összegzés azok számára, akik szeretnének többet tudni a Trákokról, Dákokról, Szkítákról, Keltákról és Illyrekről. A műben több népről is szó esik, ennek okán említem a Kimmer, Szarmata és Jazyg népeket is benne. A már ismert tények mellett a kevésbé ismert dolgokra és ezek mellett a saját véleményemre is szeretném felhívni benne a figyelmet. Egy könyv szerintem a szakirodalmakból, forrásokból valamint saját vélemények és észrevételek fúziójából tevődik össze. Mindazok számára ajánlom a könyvet, akik érdeklődnek az ókor kevésbé ismert népei iránt. Szeretnék eme rövid hiánypótló összefoglalóval kedvet csinálni az olvasóknak a múlt rejtélyeiben való elmélyedéshez és egyúttal tisztelegni az ókor eme nagyszerű népeinek emléke előtt. A könyvben szereplő népeket nem kezelem kihaltként, hisz mindegyiknek vannak utódnépei. Szeretném felhívni a figyelmet a továbbélésükre és példának okáért a Jazyg-Jász kontinuitás igazságára az olvasó figyelmét. A mai Jászok elődei nem a 13. században vándoroltak be a Kárpát-medence közepére, hanem őseik a Jazygok már több ezer éve jelen vannak a térségben. A Jászok ősiségét bátorkodtam többször említeni a műben. A közeli rokonaik a Szarmata eredetű Oszétek Kaukázusban élnek és megőrizték az anyanyelvüket, melyet egykoron Jazyg-Jász rokonaik is beszéltek. A Szkíta vonalat illetően említeném, hogy a Szkíták részt vettek a Magyarság és az Indoiráni népek etnogenezisében, ezt az embertan, írott források és nyelvészet ugyanúgy igazolják. A Magyar nyelvben szereplő Szkíta szókészletre is kitértem, ami nem lekicsinylendő és kiderülhet, hogy több ősi szavunk van, mint azt eddig hittük. A műben lévő Trák és Dák szószedetben kitértem a fennmaradt szavaik jelentésére, természetesen az összes létező szót én sem tudtam összegyűjteni, de a Román és Bolgár nyelv sokat megőrzött belőlük. Szeretném az olvasókat felvilágosítani arról, hogy egymás kölcsönös elismerésével többet javítunk a népek kapcsolatain, mint azt bárki gondolná. A Kelta népek továbbéléséről is szót ejtettem a Walesi, Ír, Skót és Bretagnei népek története esetében. Az Illyr-Albán kontinuitást is éppúgy elfogadom miként a Dák-Román, Trák-Sarakacán, Trák-Bolgár, Kelta-Ír, Kelta-Skót, Latin-Római, Hellén-Görög, Urartui-Örmény, Mitanni-Kurd, Szkíta-Magyar, Jazyg-Jász, Szarmata-Oszét, Szarmata-Lengyel és sok egyéb folytonosságot. Természetesen még sorolhatnám a példákat hosszasan, hiszen több továbbélő nép létezik, mint amiről az egyetemes történelemírásnak tudomása van. Mindannyian hidak vagyunk múlt, jelen és jövő között. Vallom, hogy az emberek és népek maguk ismerik legjobban az őseiket. Ha az ősi mellérendelő nézet szerint kölcsönösen elismerjük egymást azzal nem egyoldalú nézetek alakulnak ki, hanem tulajdonképp mindannyian egyenrangúvá válunk. Vallom, hogy nincs alsóbb és felsőbbrendűség, továbbá hiszek a mellérendelő szemlélet múltjában, jelenében és jövőjében. Ez a nézet minden népet megerősít a saját identitástudatában, egyúttal elismerve szomszédaink, saját magunk vagy épp saját rokonnépeink identitását is. Egy bizonyos ősi ponton egybefutnak a szálak és a népek gyökerei is, bár ezt a pontot nem egyszerű megtalálni, de mégsem lehetetlen. Hiszek abban, hogy a népek saját identitástudatában nem a politika, hanem az érzületi tényező a meghatározó. Azt, hogy ki minek vallja magát az szuverén joga, így egy adott embernek és egy adott népnek is joga van kifejeznie tiszteletét ősei iránt. Vannak, akiknek az önigazolás a fontos, míg vannak, akiknek az igazság, én inkább az utóbbit támogatom. Olykor a modern tudomány is ad mankókat az identitás megerősítésében, ami a népek életében igen fontos. Az embertani kutatások sok esetben a régészethez és a nyelvészethez hasonlóan támpontokat adnak nekünk és megválaszolnak bizonyos kérdéseket. A történelem, mint interdiszciplináris tudomány kicsit olyan, hogy annak minden kutatója más összefüggéseket lát és vesz benne észre, de idővel letisztul, hogy azok közül melyek tévhitek, s melyek nem azok. A történetírás előtti korok kutatása igényli a társtudományok bevonását. A későbbi időkről pedig már az írott történelem és történeti földrajz kútfői is értekeznek és segítségünkre vannak annak értelmezésében. Mindezen tudományok kölcsönösen kiegészítik egymást és nem baj, hogyha beemeljük őket a múlt kutatásába, hogy általuk mélyebb ismeretek szerezhessünk. Ezzel a rövid bevezetővel szeretnék kedvet csinálni a művem elolvasásához.
A szerző: Ilyés Márk gondolatai