„1942-ben születtem Ungváron. Tanulmányaimat Szerencsen, tanárképzőt Egerben és Szegeden végeztem. Számítástechnikai szakképesítést a SZÁMALK-nál és a PM-ben szereztem.1968-ig matematikatanárként, 1998-ig a Volán Elektronika Számítástechnikai Intézetben rendszerszervezőként dolgoztam. Gyermekkortól írogatok, első versem 1953-ból datálódik. Az írás nálam kényszer. 18 éves koromig 5 iskolai füzetet írtam tele kb. 500 db versikével, versfordításokkal.
Magyartanárom, Hajagos Laci bácsi biztatott, „Kornélia: mindig írja le a kikívánkozó gondolatait” A magyarórák első perceiben felolvashattam versikéimet. Gimnáziumi igazgatónőm egyik szerelmes versikém után azt mondta: Kornélia, vörös zászlóról írjon a Holdon, ne ömlengjen. Ekkortól nem mutattam senkinek. A gondolataimat továbbra is leírtam. Iskolai füzeteim, olvasott könyvek hátlapjain, papírdarabkákon találhatók meg, nem gyűjtöttem össze. Nem volt célom a leírtakkal. Impressziókat, érzéseket vetettem papírra, mikor telített voltam, és túlcsordult a pohár. Írásaimat nem verseknek nevezem, hanem gondolatoknak, szösszeneteknek, bár itt-ott rímesek, ritmusosak. Témáim az emberi sorsok, a természet, a szerelem, és bármi, ami mélyebb érzelmet vált ki.” – írja magáról.
Díjai:
Érdi IRKA Irodalmi Díj (2015)
Művei:
Nyitott könyv vagyok (Szerzői kiadás, Érd, 2012)
„Kreischer (Ruszin) Nelly utószavában szerényen vall önmagáról, irodalmi alkotásairól, a könyvben szereplő írásairól. Szinte mentegetőzik a papírra vetett sorai miatt. Pedig nincs oka rá. A könyv hátoldalára nem véletlenül kerültek fel sorai, hiszen örökérvényű jó tanácsait mindenkinek meg kellene szívlelnie. Nem vágyott, vágyik babérokra, mondja őszintén. Pedig szerintem megérdemli. Olyan Ember írásait ajánlom minden irodalombarát kezébe, aki az igazi erkölcsi, emberi tartást, helytállást az élete viharos szakaszaiban is saját példájával felmutatta. Most pedig bölcsességében gyarapodva lelkének kincseit okulásként és példaként elénk tárja mintegy bocsánatot kérve ezért tőlünk.”
Dömök Elíz
Főnix (Szerzői kiadás, Érd, 2012)
„A természet változatossága, szépsége, harmóniája épp úgy megfog, inspirál, mint a diszharmónia, amivel gyakran találkozom. A mindenségbe olvadás, az átlényegülés csodálatos élményét élem meg, amikor kertemben, a virágaim közt pihenek: madárdalt, bogárkák zsongását hallgatok. Az írásaim mindig dátumozottak, érdekes az időbeni szóródás.”
Kreischer Nelly
Barangolás (Szerzői kiadás, Érd, 2014)
„A „Barangolást” olvasva, úgy érezzük, hogy versei, bár számunkra még szokatlan, keleti formákba öntöttek, mégis a mi lelkünkhöz is szóló versek. Mert ismerősök, mintha már valahol olvastuk volna, és minden soruk visszaköszön emlékezetünkből. Az érzés, melynek forró, titkos erejéből táplálja az ütem árama a verssorokat, mintha a mi érzésünk is lenne. Ezért az igazi, nagy, örök versek mindig „nemzetköziek”, ugyanazt az emberiséget ünnepli, vagy siratja. A költő egy egész világ helyett fogalmaz: mi érezzük, ő kimondja és versbe rendezi azokat.”
Stancsics Erzsébet
Meztelenül (Poly-Art, 2017)
„Milyen is a költőnő, aki bátran vallja a kötet borítóján: „75 éves múltam – s ha szépségüktől túlcsordul lelkem, papírra vetem a gondolatokat.” Ezek a gondolatok a természet csodái, színek, fények, dallamok… Nelly is megírja gondolatait, amelyek megfogalmazódna lelkében Ars poetica helyett… Mint írja: „Nem voltam hazafi nagy pátosszal, / de maradtam a honban, annyi rosszal.” És kérdezi: „mi végre hát az írás? / Mondom, mert tudom: gyógyterápia.
Kreischer Nelly verseskötete meglepetés, bár, akik ismerik, tudják, hogy csendes, mindenkihez barátságos ember és költő. Jó olvasni e kötet verseit, Nelly válaszait sok, minket is foglalkozató kérdésre.”
Tárkányi Imre
Az utolsó stáció (Poly-Art, 2021)
„Egy tárlaton, a színes alkotások között megbújva, magára vonta a figyelmemet egy tollrajzszerű kép. Közelről nézve láttam meg a csodát, az apró fekete pontokból készült elgondolkodtató fatörzsre kúszó borostyán ágat. Nagyszalóki András festőművész ÖSSZEFONÓDÁS című alkotását, melynek mind témája, mind technikája hatással volt rám. Megnyitotta az erőszakkal bezárt kaput, érzéseket, gondolatokat, érzelmeket élesztett és újra és újra késztetést éreztem ezek megjelenítésére.”
Kreischer Nelly