Óbudán született 1908. december 2-án, szülei a vendéglátóiparban dolgoztak és szerény körülmények közt éltek. Gyermek és ifjúkorában sokat járt a városligeti Állatkertbe, és magyar felfedezők (Bíró Lajos, Vámbéry Ármin, Kőrösi Csoma Sándor) műveit olvasta.
Az Est 1929 karácsonyi számában olvasott egy Brazíliába készülő bogárgyűjtő expedícióról, amelyet Pusztai Lajos szponzorált és Horváth Elemér vezetett. Reménye sem lehetett rá, hogy a saját erejéből egyszer kutatóútra indulhat: levélben jelentkezett az expedíció vezetőjénél, Horváth Elemérnél. Adottságai, lövésztudása és elszántsága miatt őt választották a Magyar Nemzeti Múzeum állat- és rovargyűjteményét gyarapítani hivatott expedíció harmadik tagjának. 1932. március 7-én a raktárban, amit ő felügyelt, egy beosztottja, egy fiatal fiú veszélyes csomagot talált, egy csomag gyutacsot, amely bármikor felrobbanhatott. Molnár Gábor maga akarta eltávolítani a gyutacsokat, de útban a közeli folyó felé azok felrobbantak a kezében, és Molnár mindkét szeme világát elvesztette.
Első írása az Est vasárnapi mellékletében jelent meg 1933. február 23-án, „Az anakonda – a kígyó támadása” címmel. Írása sikert hozott, és rögtön három másik írást is rendeltek tőle. A siker nem maradt el, és egyre több újság közölt tőle pl.: Kis Újság, Tükör és az Állatkert lapja, a Természet is.
Huszonhat önálló kötete jelent meg és több, mint száz tárcája, ismeretterjesztő írása. Rádiójátékokat is írt. Több száz író-olvasó találkozón vett részt, terjedelmes levelezést folytatott.
A XX. század egyik legnépszerűbb magyar vadász- és útleírásírója, akinek műveit számos nyelvre lefordították, köztük portugálra, mongolra, oroszra, angolra, németre.
A Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1968-ban kapta meg. 1980. október 29-én halt meg, kívánsága szerint az csingervölgyi temetőben helyezték végső nyugalomra.
Halála utan Ajka díszpolgárává fogadta. Iskolát és könyvesboltot neveztek el róla, köztéri szobor őrzi emlékét, a Helytörténeti Múzeumban pedig emlékszoba. 2006. november 10-én Ajkán alakult meg az országos „Bakonytól az Amazóniáig” Molnár Gábor Társaság.
(Forrás: Magyar életrajzi lexikon, Budapest, 1994)
Művei:
Kalandok a brazíliai őserdőben (Bp., 1940, 1957, 1959, 1962)
Diákálmok. Mindaz, amit az ifjú lélek gazdag képzelőereje álmatlan éjszakákon elővarázsol a szoba sötétjéből, az éjszakai tábortűz hamvadó parazsából, az ebben a könyvben megvalósul. Az ifjú nem számol bajjal, küzdelemmel és minden az elképzelések sima országútján rohan, legtöbbször a soha meg nem valósulás felé … Akinek pedig sikerül a terve, annak fizetnie kell. Mert az élet semmit sem ad ingyen. A ma örömeiért a holnap búja jár és a ma fájdalmaiért az örömteli holnap. Eseményekben mindig gazdag az ember élete. Ennek forgatagában ezerszer is fordul a sors kereke. Ezzel mindenki tisztában van. De olyan biztosra senki nem veszi a sors pálfordulásait, mint az őserdők iszalag- és lombtömegében küzdő erdei vadász. Tudja, hogy csak úgy kell örülnie élete minden percének, mint annak a piciny madárcsodának, a parányi kolibrinek, amely tovaröppenve csókolja le az erdők pompázó virágairól a harmatot. Az őserdőben az alakítja a törvényt, aki erősebb. Igazságnak nincs köze az élethez. A gyengébb elbukik. De nem vigasztalan világ ez. Nagyon lehet szeretni. Az élet legszebb megnyilatkozásai úgy magukhoz láncolják itt az ősrengeteg vándorát, hogy mire észrevenné magát, késő! Visszavonhatatlanul az őserdő barátja, szerelmese. Ez pedig soha többé nem ereszti. Néha meggyűlölteti magát a vadon, talán csak játékból, hogy azután még jobban szeressük.
Bibliotheca Kiadó
A kutyafejű szikla (Regény, Bp., 1942)
Az író tudományos és vadászutain hosszú éveket töltött Dél-amerika őserdőiben. Nagyon jól ismeri ezt a színes, csodálatos világot. Ottani élményeit izgalmas, fordulatos regényben meséli el. Regényének hőse az orvoskutató, aranyásó, egy kedves fiatal leány és egy kisfiú, akik a bennszülöttekkel együtt találják meg az őserdő rengeteg kincsét.
Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.
Ry-Ke a Matto Grosso ősvadonában (Ifjúsági regény, Bp, 1944)
Részlet a könyvből:
Andersen bányamérnök magasra emelt Dawy-lámpájával a víztől csepegő, korhadt bányaácsolatot vizsgálta a St. Barbara-akna 8-as számú fejtőhelyén.
Hm! – gondolta. – Még két nap, amíg idelenn leszek szolgálatban, azután visszajön Taylor és én újra szabad ember vagyok! – Mögötte Dawy-lámpák fénye imbolygott és fejszék csattogása, fűrészek nyikorgása hangzott. Kicserélték a bányászok azokat a meglazult, félig korhadt gerendákat, amelyeket a tegnap feltört bányavíz alámosott. Andersen megfordult és a bányavasút keskeny nyomtávú sínei között bokáig sárban gázolt előre. Tegnapig a 8-as fejtőhely a legjobb fejtőhelynek számított az egész St. Barbara-i kőszénbányában, de az utolsó műszak második robbantása után egyszerre víz tört fel a robbantásokkal megrepesztett kőszénfal alól.
Új Idők Irodalmi Intézet Rt.
Az óriáskígyók földjén (Amazonasi vadásznapló, Bp., 1955, 1957, 1961, 1964, 1979)
Molnár Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek – festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő – és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.
Molnár Ferenc Könyvkiadó
Jaguárországban (Bp., 1960)
A “Kalandok a brazíliai őserdőben” és “Az óriáskígyók földjén”című, a Bibliothecánál, illetve a Móra Ferenc Kiadónál megjelent könyvek után a “Jaguárországban” Molnár Gábor kronológikus sorrendben következő harmadik vadásznaplója. Ez a kötet a brazíliai Cupari folyó környékén, embernemjárta vadonba viszi az olvasót. Az izgalmas kalandokban bővelkedő utat a szerző egyedül, kísérő nélkül tette meg. A könyv alaphangulatát a trópusi esős időszak, a folytonosan csurgó, csepegő őserdő adja meg, amely minden veszélyével ránehezedik a tökéletesen önmagára utalt vadászra. A természet szeretete, a végtelen gazdagságú ősvadon gyönyörűsége, az izgalmas vadászélmények, érdekes megfigyelések tömege azonban feledteti a veszélyeket és erős akarata, élelmessége átsegítik a fiatal természetbúvárt a sok nehézségen.
Gondolat Kiadó
A fehér arany vadonában (Bp.,1961)
“Ódákat és himnuszokat zeng nekem önmagáról a természet csendje… Nem a fülemmel, a szívemmel hallom…”, vallja ebben a könyvében Molnár Gábor, a brazíliai őserdő szerelmese. Leírja találkozásait az Amazonas menti vadonnal; kajmánokkal, jaguárokkal, óriáskígyókkal – és különös erdőjáró emberekkel, vakmerőkkel és félszegekkel, félelmetesekkel és félénkekkel… – magunk is ott élünk a szerzővel a Tapajos mentén, s naplója nyomán mi is átéljük izgalmas kalandjait Fordlandiában, a nagy autógyár brazíliai kaucsukültetvényén.
Táncsics Könyvkiadó
Barátom a vadon (Bp., 1962)
Ahol Négyen a vadonban című könyvében abbahagyta, ott folytatja új útleírásában az észak-brazíliai kis patakon megtett vadász- és gyűjtőút történetét a népszerű szerző. Viszontlátjuk elmaradhatatlan bennszülött vadásztársait, Juant, Abiliót és Klementinót, és a korábbiakhoz hasonlóan számos vad elejtésének és megnyúzásának, és sokféle élő állat elfogásának vagyunk tanúi. A kötetet egyíves, gondosan válogatott fényképanyag illusztrálja.
Móra Ferenc Könyvkiadó
Pálmakunyhó az őserdőben (Bp., 1963)
Tüzes izzású trópusi nyáridőben kezdi Molnár Gábor második uatumai vadász- és gyűjtőútja történetét, mely folytatása, illetőleg előzménye a szerző több kiadásban megjelent előző három brazíliai naplójának. Pálmakunyhója az Uatuma partján áll, benne és körülötte éli a szerző brazil vadászkísérőivel a vadászatok, gyűjtőélmények sokaságát, mindazt, amit elébük vet az észak-brazíliai ősvadon. Pálmakunyhó az őserdőben! A kötet címadó pálmakunyhója voltaképpen nem egyetlen pálmakunyhót jelent, hanem erdei nomádok módján épített pálmakunyhók, erdei tanyák sorát, amelyek körül a buja, lakatlan ősvadon kiteljesedik, élmények sodrásában mutatkozik.
Jaguárok, egyéb ragadozók, mérges kígyók és óriáskígyók, vízi és erdei dúvadak, a természet gyönyörű képei elevenednek meg Molnár Gábor kötetében. Mindaz életre kel, amit vadász- és gyűjtőútjairól a szerző láttatni kíván. A természet kifejező ereje egybefonódik a vadász, a gyűjtő és az író szándékával, hogy naplójából semmi ne maradjon ki, ami a pillanat, az átélés varázsában lényeges. Minderre rányomja bélyegét az ősi és háborítatlan természet.
Gondolat Könyvkiadó
Ahol az ösvény véget ér (Észak-Brazília őserdeiben, Bp., 1964)
A szerző ebben a regényében a Ford-ültetvény egyik fazendájának főnökeként dolgozik, hogy előteremtse gyűjtőútjaihoz a szükséges pénzt. Ügyességével, rátermettségével gyorsan megszerzi az erdőben dolgozó, vadászó emberek – caboclók – megbecsülését, elismerését. Megismerkedik Abelardo Ibirabával, aki kemény őserdei legény. Munkájuk mellett bőven akad idejük közös halász- és vadászélményeket szerezni. Esténként Abelardo különös, sokszor kegyetlen történeteket mesél Lampiáóról, a brazíliai vadon banditájáról.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Egymillió hős országa (Arhangoj őserdeitől a Góbi sivatagig, Bp., 1966)
Nem mindennapi vállalkozás élményeiből született ez a könyv. Legyőzve lehetőségeinek természet szabta határait, a világtalan író Mongóliába utazik, azzal a szándékkal, hogy tapasztalataiból útirajzot ír. A képzelet és a lélek erejével bírja le az első pillanatban leküzdhetetlennek tűnő akadályt. A több évtizedes írói gyakorlat mellett jó szemű, talpraesett útitársak szegődnek segítségéül; elsősorban felesége, de számos barátja is: a szívélyes, vendégszerető mongolok.
Mongólia hányatott múltú, nagy jövőjű ország, évtizedek óta hatalmas léptekkel halad a civilizáció útján. Hegyein, pusztáin át úttalan utak vezetnek, de lovas pásztoraik, szövetkezeteik tagjai már villanyvilágította sátrakban fogadják a vendéget. Érzékelhetően erősek a múlt emlékei, de a hajdani kolostorok már csak mint múzeumok őrzik a buddhizmus emlékeit. Pusztáin, vadon erdőségein, a Góbi-sivatag homokos tájain nagy lendülettel formálja a mongol nép a maga új életét. Ezért van az, hogy olvasva e távoli országról, nemcsak az egzotikumot éljük át, hanem az országformáló erő frissességét is felüdülve tapasztaljuk.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Négyen a vadonban (Bp., 1966)
A brazíliai őserdőben átélt kalandok kifogyhatatlan tárházából ezúttal a Miriti-patak vízeséseinek felső szakaszán tett halász-, vadász- és gyűjtőútja emlékeit eleveníti fel a népszerű szerző. Bennszülött útitársaival most is ember nem járta tájakon kószálnak, sok izgalmas kaland és veszélyes viszontagság közepette. Molnár Gábor nemcsak bravúros ügyességű vadász, de a természet gondos megfigyelője is. Új könyvében egy érdekes régészeti lelet feltárását is beleszövi az ősvadon leírásába. A kötetet egyívnyi, részben a helyszínen készült fényképfelvétel és számos ábra egészíti ki.
Móra Ferenc Könyvkiadó
A dzsungel doktora (Vital Brasil életrajza, Bp., 1967)
A kígyóméreg ellenszérumának megalkotójáról, a nehéz körülmények közül feltörő tudósról, Vital Brazilról szól Molnár Gábor új könyve. A tudományos munka, a maradisággal, babonával vívott harc eseményei mellett a brazil tudós életrajza alkalmat adott Molnár Gábornak arra is, hogy Brazília történelmének egy érdekes szakaszát, arab szolga felszabadítást bemutassa. Emellett természetesen a regény lapjain az olvasó ismét eljut a dzsungelba, s számos érdekes esemény tanúja lesz. Találkozik a dzsungel embereivel, ismerkedik a zöld pokol állatvilágával, elsősorban a mérges kígyókkal, amelyekkel Vital Brazil szinte gyermekkorától kezdve hivatottan foglalkozott. Megismeri a híres Butantan Intézet munkáját, ahol Brazil élete javát töltötte. Az izgalmas részletekben bővelkedő életrajz így ismeretterjesztő feladatot is ellát.
Gondolat Könyvkiadó
Holdárnyékban az őserdő (Bp., 1967)
Fellélegzem az egyenlítői forróságban, és úgy érzem, boldog vagyok. Szél indul a tenger felől, s az Amazonas tölcsértorkolatában lévő Belém város népe is könnyebbülten lélegzik fel a felhőréseken lenézegető nap enyhülő tüzében. Rezdülnek, súgnak az Avenida Republica széles járdáinak szegélyén a roppant mangótörzsek levélrengetegei. Libbenő, piros, kék, lila ruhás nők mint szállongó lepkék tűnnek el a kerekedő, esőt hozó szélben a fehér és fekete senhorok szalmakalapos csoportjaival. Szélrohamok közt csörömpöl el az utasokkal rakott bondi, a rövid villamos. Nincs megállója, intésre áll meg, szedi fel vagy bocsájtja ki csöndítésükre az utasokat. A sarkon szénporos zsákjaiban faszenet kínáló szénégető harsány Carbon! Carbon! kiáltása töri csak át az eső elől menekülők és a felsüvöltő szél neszét. Kiáltásait felénk hordja a port kavaró, erős szél.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Horgászom az Amazonason (Bp., 1968);
A szerző a brazíliai őserdőket járva, a Felső-Uatuma vadonából jön legényeivel, Abilióval és Juannal. Parintinsba igyekeznek, hogy onnan – hajóval – a Tapajos menti Ford-ültetvényre utazzanak. A Cararassu mocsaras, ingoványos területére érve kiderül – a hajó már elment. Molnár Gábor legényeit előreküldi, csónakon. Ő maga Cararassuban marad, mintegy húsz-huszonöt főnyi tupi indián társaságában. Húsz napot tölt itt, ennek az időszaknak a története ez a kalandos útleírás.
A szerző barátságot köt az indiánokkal. Megfigyeli életmódjukat, szokásaikat, ismerkedik mitológiájukkal. Az indián hitvilág számos szép története idéződik fel a könyv lapjain.
S amint a cím ígéri, horgásztörténetekkel is szórakoztatja olvasóit Molnár Gábor. Beszél a több mázsás, bronzvörös piraibákról, az édesvízi szardíniákról, melyek ezen a tájon 40-50 centire is megnőnek, az Amazonas környékén oly gyakori kajmánokról és különféle, groteszk és érdekes trópusi halakról.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Bíborviskó (Bp., 1969)
A népszerű szerző ezúttal regényes formát választott a brazíliai őserdő indiánjai között szerzett élményeinek elmondására. Három angol magánrégész Santa Anna kikötőjéből elindul a Tapirapé folyón az elsüllyedt Atlantisz keresésére, illetve a caraja indiánok által jelzett kultúrkincsek felkutatására. Szakmai féltékenységből hamis útvonalat adnak meg az összeköttetést biztosító rádióállomásnak, majd az első meglepő sikerektől elragadtatva kísérő személyzetüktől is megválnak, lebecsülvén az egyre nagyobb veszélyeket. És néhány nap multán a kegyetlen xavantékkal találkoznak… A történet másik szála – Öreg Ronuro tengeri utazásával és a cápavadászat színes leírásával – éppilyen mozgalmas epizódokat egyesít, de a romantika és a néprajzi kuriozitás szövevényében a regény minden részlete a valóságban is megtörtént eseményekre és pontos tárgyi ismeretekre épül.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Négy hágó sziklavadonában (Hegyi Margittal, Bp., 1972)
Molnár Gábor nem ismeri a lehetetlent. Az akadályok csak arra ingerlik, hogy legyőzze őket. A világtalan író felesége – s immáron szerzőtársa – kíséretében másodszor is nekivág Mongólia pusztáinak, hogy úttalan utakon át eljusson a Sárga-Góbiba, a Mongol-Altaj sziklái közé. A hozzá elért hírek szerint sok ezer éves ősemberábrázolásokat rejtenek ott a hegyek barlangjai. És valóban. Néhány környékbeli mongol kíséretében átkutatnak két barlangot. Szűk járatokban kúsznak, leomlással fenyegető kőtömbök alatt, néhol térdig gázolnak az elporladt guanóban. S mikor már minden reménnyel fölhagynának, Galszandorzs mongol diák, a kezében tartott gyertya fényében állatábrákat pillant meg a sziklafalon.
Történelmi táj ez a fenséges kopár hegyvidék, Kőország – ahogy az író nevezi. Itt húzódik a híres Szartaktej-csatorna, mely Pekingig vezet. S melynek eredetét csak a mondák világa őrzi. És itt él a moncsokok 300 főnyi kicsi népe. Múltjára nem emlékszik, jövője nincs, kihalás előtt álló maroknyi népközösség.
Mongólia másik vidékén, a Kerülen folyó mentén Dzsingisz kán áldozati sírját keresik fel. Fényképeznek, magnetofonfelvételeket készínetenek az ősi Gandan-kolostorban, a főláma legkegyesebb hozzájárulásával. Darhanban ahz új Mongóliával találkoznak. Itt már magasfeszültségű távvezetékek hálózzák be a tájat. Az új és a régi romantikája lüktet egyidőben ebben a vonzó, távoli országban.
Az útirajz egyes eseményeit gazdag, színes képanyag illusztrálja.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Gyémántmosók (Bp., 1972)
Hol játszódik a regény?
Közép-Brazília ősvadonaiban, végtelen gyémántmezőin, az Arauai és a Rio dos Mortes, a Holtak folyója mentén, a caraia indiánok táborhelyeinek közelében. Óriáskígyók és nagyvadak, lesben álló indiánok és mindenre elszánt “erdeinek” vadászterületen, ahol napirenden vannak a véres összecsapások, és az olcsónál is olcsóbb az emberélet.
Kik a szereplői?
Kalandorok, kincskereskedők, szerencselovagok, hivatásos gyilkosok, indiánok, missziós papok…
Miről szól a könyv?
Egy ennyire eseménydús regény tartalmát néhány szóban nem lehet – és előre nem is szabad – elmondani. Elégedjünk meg néhány érdekfeszítő részletének felvillanásával: A hajósgazda utolsó éjszakája. Gyilkosság tüskével. Szökés a bahiai állami fegyintézetből. Parancsoljon emberevő halat vacsorára! Anua halála és föltámadása. Meztelenül a dzsungel közepén. A misszionárius tévedése.
Magvető Könyvkiadó
Makk és Jaguár (Bp., 1972)
Molnár Gábor váratlan ajándékkal lepi meg olvasóit: messzi tájak egzotikus élményei helyett most önéletrajzát nyújtja át. S van-e kalandosabb, meglepő fordulatokban gazdagabb történet, mint amit az élet ír? Az író tolla olykor csak a szerény másolásra szorítkozhat: Gyermekkorának tájai: egy óbudai bérház szegényes, földszinti lakása, majd a hirhedt pesti Csikágó, és később a Városliget kiesebb vidéke. Már ezek az évek is elütnek a szigorúan vett hétköznapitól: bár gondok közt él a család, az apa, az Orfeum pincére, az éjszakai élet kétes, de csillogó fényei közül tér meg nap mint nap otthonába – s nemegyszer rózsacsokorral, konflison. Néha a lóversenyen is szerencsét próbál. Reménytelenül. A nyomor nem könnyen engedi áldozatait: Molnár Ádám Gábort csakhamar elviszi a tüdőbaj. Az író korán álmodozásba menekült a szűkös körülmények elől. Kedvenc könyvei: az útleírások. Brazília nemes vadja, a jaguár ragadja meg leginkább a képzeletét. S míg egyszerű játékával, a tölgyfák lehulló makkjával játszik, távoli sejtelmekben ringatózik el: gondolatai így kapcsolják egybe ezt az egymástól oly távol eső két fogalmat, a makkot és a jaguárt.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Éjbe zuhant évek (Bp., 1973)
1932. március 7-én délután négy óra tájban, a braziliai Ford-ültetvényen, valahol a Tapajos folyó mentén a huszonnégy éves Molnár Gábor kezében felrobban egy gyutacsokkal teli bádogbogoz. Bekövetkezik a tragédia: a nagy reményű fiatal gyűjtő szeme világát veszti. Hogyan találja meg helyét a rászakadt fekete világban? Hogy jut el a nagy veszteség után is az emberileg lehetséges teljes értékű élethez? Egyáltalán mibe kapaszkodhat az ember egy ilyen már-már reménytelen helyzetben is? Az író nem csak kérdez, meg is adja a választ, éspedig saját legszemélyesebb példájával: csakis önmagába. Ezt a nehéz utat, az önmagáratalálás éveit mutatja be az Éjbe zuhant évek, az író regényes önéletrajzában második része, mely az 1932-től 1935-ig terjeszkedő korszak eseményeit dolgozza fel. A kötet első harmadában még kedves brazíliai környezetében találjuk az írót, hűséges kísérői: Abilio, Juan és Klementino társaságában. Majd – már a tragikus fordulat után – útban hazafelé, Magyarországra. Aztán a harc, a nagy belső erőfeszítés évei következnek,. Közben újra hűséges társra talál: megbízható Remington írógépén mintegy írásgyakorlatképpen belekezd brazíliai élményeinek feldolgozásába. És kiderül: az “írásgyakorlatok” érdekfeszítő elbeszélések. Mire a regény zárul, előkészületben az első nagysikerű kötet: a Kalandorok a brazíliai őserdőben.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Én kedves Amazoniám (Bp., 1975)
Kerek negyven év telt el a végzetes robbanás óta, mely az író szeme világát kioltva, első brazíliai tartózkodásának véget vetett. Most, majd félévszázados szünet után, 1972-ben újra ellátogat a régi kedves tájra azzal a szándékkal: élményeiből útleírást készít. A nem mindennapi vállalkozás a brazíliaiak részéről egyetértésre talál: közhivatalok, intézmények – régi és új barátok – sietnek segítségére, s végig kísérik Brazília különböző államain: Amazónián, Parán, Bahián. Legfontosabb úti célja: eljutni a még vadon élő indián törzsekhez és – szemben a mendemondákkal – megbízható képet adni helyzetükről. Régészeti, néprajzi érdekességek, sokszor bizarr mitológiai történetek, merész, a messze múltba visszanyúló feltételezések kelnek életre a könyv lapjain, melyet számos fényképfelvétel egészít ki, hitelesít és igazol. Az író erre a kalandos útra hívja magával az olvasót.
Szépirodalmi Könyvkiadó
A csendes halál démona (Bp., 1977)
Amazónia kétszáz esztendő előtti vadonbéli világa elevenedik meg ebben a regényben. A korabeli eseményeket felidéző történetben – az írói szabadság jogán – számos indián törzs szokásait együvé tömörítettem, s a régmúlt ködébe vesző, sok vonásában máig ismeretlen világot az írói képzelet segítségével elevenítettem fel” – írja regénye előszavában Molnár Gábor, aki dél-amerikai gyűjtőútjairól, vadászexpedícióiról beszámoló könyvei után most kalandokban bővelkedő, izgalmas indiánregényt írt, felhasználva benne az indiánokról és Amazóniáról szerzett személyes tapasztalatait, ismereteit is. Az őserdő mélyén, patak menti településükön ellenséges indián törzs támadja meg a férfiavatást ünneplő maku törzset: a férfiakat csaknem kivétel nélkül elpusztítják, az asszonyokat, gyerekeket elhurcolják. Néhány életben maradt fiatal harcos vérükkel, Uaupéssel elpusztítja a támadókat, kiszabadítja a foglyokat. Uaupés hűséges asszonyával, Arával hosszú útra indul, hogy távoli tájakat, törzseket megismerve tapasztalatokat gyűjtsenek, melyeket majd a törzs felvirágoztatására használhatnak fel. Kilenc hónaoikig tartó útjuk során – őserdőben és folyókon – lélegzetelállító kalandok részesei: ellenséges törzsekkel találkoznak, életveszélyes vadászatokon vesznek részt, s néhány napig egy emberevő törzs vendégei. Az izgalmas történet elmesélése során varázslatosan szép tájleírásokkal, színpompás indián ünnepségek megelevenítésével örvendezteti meg olvasóit Molnár Gábor.
Szépirodalmi Könyvkiadó
A Bakonytól Amazoniáig (önéletrajzi regény, Bp., 1978)
Gyermek- és ifjúkorának emlékeit idézi fel új regényében Molnár Gábor. Főként azokat az élményeket, melyek kifejlesztették és megerősítették benne a természet szeretetét, az utazást, az idegen földrészek, egzotikus tájak utáni vágyakozást. Városi gyerek létére megadatott neki az a lehetőség, hogy nagyszüleinél, a bakonyi nyaralások idején közelebbről is megismerkedjék a természettel. Barangolások az erdőben, a hegyekben, az erdei patakok és vízmosások környékén, gombaszedés, növénygyűjtés és izgalmas vadászatok között telnek el vakációi. Pajtásai mellett bányász nagyapja is avatott kalauza ebben a világban. Ő ismerteti meg az erdők titkaival, a növények és állatok életével; olyan tudnivalókkal, amelyek felnőtt korában – az őserdei életében – is hasznára válnak majd. A budapesti és a bakonyi élmények nem mindig vidám élményeit: tizenkét éves, amikor a Gyermekvédő Liga jóvoltából vendéggyerek egy kis svájci faluban. Az önéletrajzi regény második részében a pápai Mezőgazdasági Akadémián eltöltött évekről, azokról a hónapokról számol be, amikor mezőgazdasági gyakornokként dolgozott két dunántúli nagybirtokon.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Az Arany-Góbi kősivatag (Bp., 1981)
Molnár Gábor utolsó könyve Mongóliába kalauzolja el olvasóit. A Góbi-sivatag homokkal és kővel borított síkságain, a Góbi-Altáj sziklarengetegének kietlen világában járt – az éles ellentétek hazájában, ahol a modern biokombinát, a forgalmas repülőterek, a tranzisztoros rádió és a motorkerékpár szomszédságában békésen megférnek az ősi nemezsátrak, a buddhista kolostorok és a történelmi idők sok-sok emléke: ősi sziklavésetek, régi síremlékek és temetkezési helyek. A mai országban tett utazásának élményeit a szerző összeveti a régi, több mint ötven évvel ezelőtti Mongóliával. Ehhez a húszas években Mongóliában élő és itt dolgozó Geleta József naplórészleteit, beszámolóit és történeteit hívja segítségül. Geleta fordulatos, izgalmas elbeszélései nyomán kibontakozik az akkori ország arculata, az itt élő emberek élete, de megismeri az olvasó történelmüket, ősi szokásaikat, a buddhista hitvilág ezernyi érdekességét is. A rendkívül érdekfeszítő, fordulatokban bővelkedő útleírás kettős fénytörésben mutatja be ezt a még ma is különös, számunkra egzotikus világot.
Szépirodalmi Könyvkiadó
Dráma az őserdőben (Szeged, 2009)
Molnár Gábor születésének századik évfordulójáról emlékezik meg ez a kötet, amely válogatás a korabeli újságokban megjelent, vagy kéziratban maradt, ám kötetbe nem rendezett brazíliai vadászkalandjaiból, útleírásaiból. Az író fiatalkori álma teljesült, amikor 1930 májusában – harmadmagával, 22 évesen – elindulhatott vadász- és gyűjtőexpedícióra Brazíliába a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából, de anyagi támogatása nélkül. A megérkezést követően társai – betegség miatt – hamarosan visszafordultak. Molnár Gábor felszerelés és pénz nélkül is ott maradt, hogy megkezdhesse őserdőbeli utazásait. Az amerikai Ford-ültetvényen talált állást, és az így gyűjtött pénzből szervezte néhány személyes expedícióját és gyűjtőútját. Egy raktár rendezése során talált doboznyi gyutacs megsemmisítését vállalta magára, hogy a bennszülött munkásokat megóvja egy véletlen balesettől, amikor kezében felrobbant a lőszer, és elvesztette szeme világát. Hazaérkezése után hamarosan megtanult vakon gépírni, és gyakorlásként brazíliai élményeit vetette papírra. Első írása 1933 februárjában jelent meg a Pesti Hírlap vasárnapi mellékletében, majd ezt követően rendszeresen közölték brazíliai útirajzait az újságok. Ezek az írások szolgáltatták később az oly népszerű vadászköteteinek a színtereit, szereplőit, témáit. Molnár Gábor, akinek könyvein generációk nőttek fel, nagy képzelőerővel festette le kedves Amazóniáját. Írásaiban nemcsak a fordulatos cselekmény, a kalandok nyűgözik le az olvasót, hanem azok utánozhatatlan hangulata. Mestere volt a leírásnak, történetei ezért is páratlan hatásúak.
Lazi Könyvkiadó