Érden született 1951-ben.
Versei és tanulmányai 1977-től jelennek meg napi és hetilapokban, antológiákban.
Művei:
Csuka Zoltán bibliográfia (Pest Megyei Téka, Szentendre, 1982)
„Az már napjaink irodalomtörténeti feladata, hogy Csuka Zoltán embert féltő és magyarságában rendíthetetlen humánumát, a költő, a műfordító és az irodalomszervező szerepét, a termés napjainkban is szemünk láttára kibontakozó mesteri számadását méltón értékeljük.”
Harmat Béla
Csuka Zoltán és Pável Ágoston balladafordításainak recepciójához (Érd, 2001)
Bíró András és a Baumgarten-díj (Érd, 2008)
„Írásom célja nem Bíró András lejáratása, de leleplezése volt. Azzal a kutatási céllal készült, amely pontosít lexikonokat (s más általam is hivatkozott művek mellett akár forrásmunka is lehet), mert minden kételyt eloszlat Bíró András és a Baumgartner-díj kapcsolatának homályáról.”
Harmat Béla
Általa szerkesztett kiadványok:
CSERMELY Érdi Irodalmi Folyóirat (kéthavonta megjelenő online periodika társszerkesztő, 2022-)
SZEMELVÉNY
Nap mint nap
Csuka Zoltánnak
a végtelenített visszaszámlálás
metszet tengelyén
szivárvány-köntösben
ismeretlen évszakok
s bár légvonalban
egyetlen álmatlan éjszaka
kiismerhetetlen
a békétlenek gondtalansága
míg torkukat késeiket
köszörülik
már-már észrevétlenül
megsokasodnak a hétköznapok
(Megjelent: Ifjúsági Magazin 1977. július)
Szatmárcseke
Khárón felfelé evez a folyón
s csak itt tűnik elő
merre kelet és nyugat –
napfogyatkozásként omlik az este
himlővel rontott gondjainkra
csak szánkban otthonos a szó
a tekintet partra vetett halunk
jelként fényesedik arcunkon a múlt
vénhedő gyermekkort dédelget kezünk
anyanyelvünk makacs színe
rügyekbe göngyölt zászló
sietve kibomlik – győztesen
fogára tűzi a szél
a töltés oldalán
Szárszó Kolozsvár fölött
üresen tátong az ég
lerongyolódott szivárvány
szárítkozik
a töltés oldalán
konok mosoly csikordul
tajtékdal lobban remetemagány
kivégzőhely játszótér
hullámlik
a töltés oldalán
felhörpintjük álmaitokat
kisiklik az utolsó pillanat
hányszor lesz özvegy életük
a töltés oldalán
Jöttödre
Bartis Ferencnek
az utcára mentünk hogy otthon legyünk
szobádból csak zenét vittünk magunkkal
s ki tudja közben hányszor forgatták át
féltve őrzött titkainkat
láttam – azt ár nem sodor magával
nem vesz vállára hullám s tömeg
s kit árvaságra ítélt anya és feleség
fiával kél útra hazába
a feltámadt gyermekkor most tréfát űz velünk
– ec pec kimehetsz holnapután bejöhetsz –
kegyetlen szépség lapuljon szívedben
testvéreid leszünk örökre
Ikarusz cinkosa
ragadozó távolságban
rejtőzködés legvégső határán
illatként foszló árnyékok
szétfeszíted égtájak fénytöredékét
ismétlődik a hódítás törvénye
mértéktelenül minden a tiéd
beteljesednek nem ismert ízek
egy pillanatra Ikarusz cinkosa vagy
kakasszóra visszaérkezel
pilládra tűzött kikelet
tengerszem gyanútlan álma
pilládra tűzött kikelet
álarcban jönnek a csodák
mint a legnagyobb büntetés
védtelenek vagyunk árvák
néha ránk nyitnak legendák
szívdobbanásunk szertefoszlik
álarcban jönnek a csodák
minden zátonyon megpihenünk
homlokunkról lepereg a fény
tengerszem gyanútlan álma
pilládra tűzött kikelet
tánc a napfény peremén
dobravert árulás
égtáj évszak
nóta
tánc a napfény peremén
virágbomlasztó farsang
kötél toborzás fegyvertelen sereg
– szülőföld moccanatlan –
akár évszakváltozáskor a fenyvesek
akácosodunk
Nagy László emlékére
Felidézem a Cédrus nyílt sebét –
immár harangszó pántolja homlokod.
Ne hagyd, hogy rozsda falja föl
sárkányos sarkantyúidat;
rúgd szét a Tejút szivárványporát,
temetők lucskos sarát.
TE, hullámló idők konok vitéze
január torkára kötöttél
halálos csomót
s böjtölni rejtőztél csalánba
égszínű visszhangba.
Ne tűrd tajtékos jajgatásunkat:
tedd, hogy fényt szüreteljünk
parttalan mosolyodról.
denevér-ijesztő csend
„és egyre messzebb a közel”
(Ács Jenő)
ha jósol
a szempilla alatti borzongás
és felejtésbe fullad
a döbbenet
mint szolgalélek oldódik
az emlékezés
denevér-ijesztő csendben
tobzódó hallgatás
és lehetnél
hűségben
szenvedő győzelem
kitártkarú
titkokkal érkező
mélységek fölött
hasonlítunk önmagunkhoz
és egyre messzebb a közel