„1981-ben születtemt, Budapesten. Már kislányként a zenés színpad volt az álmom. Szüleim hamar felismerték tehetségemet, és zeneóvodába járattak, melyet a világszerte elismert pedagógus, Dr. Mihályi Dénesné Márti néni vezetett. A Széchenyi István Általános Iskolában voltam alsós, később a Bolyai János Általános Iskola énektagozatos diákja lettem. A Lukin László Zeneiskolában gitározni tanultam. Akkori osztályfőnököm, Szarvas Józsi bácsi terelgetett egyre inkább a zenei pálya felé. Ekkoriban már minden karácsonykor műsort adtam testvéremmel, amit ajándékozás után örömmel várt a család.
Az ETŰD konzervatórium klasszikus ének szakán fejeztem be tanulmányaimat Nemessányi Éva növendékeként. Varga Zolit azóta ismerem! 25 évesen a Nemzeti Színház stúdiójában készíthettem
el egy referenciaanyagot. Operettek és klasszikus áriák hallhatók rajta. Friss előadói életem meghatározó városa Érd maradt, melyhez mai napig hűséges vagyok, hiszen itt élek. Számos kedves emlék köt ide: nemzeti ünnepeken, bálokon, különböző összejöveteleken szerepeltem. Több egyesülettel és alapítvánnyal dolgozom azóta is. Időközben zeneszerzéssel és szövegírással is foglalkozom. Néhány saját dalom már rádióban is hallható. Versek, prózák kapcsán a Poly-Art Alapítvány alkotója is lehetek, amire különösen büszke vagyok. Ez már nem is munka, hanem szerelem. Csodálatos emberek varázslatos világa. Felemelő érzés, hogy a városunkban élő művészek és művészetkedvelők ilyen remek közösséget alkotnak.
Nagyszerű verseket áll módomban dalba önteni. Szabó Aida/Jampa drolma, Bíró András, Habos László művei nagy hatással vannak rám.
A versmegzenésítés is izgalmas kihívás számomra. Közben saját szerzemények is születtek és születnek folyamatosan. Nagy örömömre szolgál, hogy a közönség szívesen hallgatja ezeket. Itt említem meg Varga Zoltán zongoraművészt, aki az idők folyamán nélkülözhetetlen alkotótársammá vált. Öt lemezünk jelent már meg.
Számos irodalmi est közreműködője vagyok, műsorvezetőként, felolvasóként, énekesként szerte az országban és határon túli magyar szervezetekben. Szívesen teszek eleget az ilyen irányú meghívásoknak is, hiszen anyanyelvünk ápolása szép és nemes feladat, melyben segítségemre vannak olyan emberek, akik szintén szívükön viselik ezt az ügyet.” – írja magáról.
2016-ban a Hungarikum Bizottság helyi értéktárának vezetősége elismerte Szigeti Eszter és Varga Zoltán munkásságát, művészeti tevékenységük Érdikum lett.
Díjai:
Érdi Művészeti Díj (2019)
(Forrás: Poly-Art archívum, Érdi Újság)
Művei:
Angyali csoda (2021)
Angyali csoda címmel interaktív zenés, mesés, színező kiadványt adott ki Szigeti Eszter érdi énekes-dalszerző. A művész testvérével és néhány érdi barátjával fogott össze, hogy létrehozzák a karácsonyra hangoló színes kis füzetet.
Zenei művei:
Hit és Bizalom (2008); Dallammá válva (2015); Misztérium (2016); Hazám, gyökerem (2017); Kikelet (2018); Érkezel (2018); Dalaim /válogatás/ (2019).
SZEMELVÉNY
Válogatás az Angyali csoda c. kötetből
Jó gyerek – dal
Egyre közelebb az ünnep, hármat kell aludni,
szép zenéket hallgatunk és elkezdünk dalolni.
Úgy, mint az angyalok kara a szentséges éjen,
hogy az ember itt a földön békességben éljen!
Felöltözünk szép ruhába, megyünk a templomba,
a sekrestyés a negyedik gyertyát is meggyújtja.
Az adventi koszorún már minden kis láng lobog,
azt hirdetik, jön Jézuska, legyünk hát boldogok!
Vége van a Szentmisének, de mindenki itt marad,
végre jön a Betlehemes, mit próbáltunk sokat.
Felállunk az oltár elé, jön apáca néni –
ha valaki tévesztene, segíthessen néki.
De nem ront el senki semmit, tudjuk a szerepünk,
– Keresztmama könnye csillan – erről nem tehetünk.
Meghajolunk, megtapsolnak, vége a műsornak,
pap bácsi, apáca néni ajándékot kapnak.
Csillagot vágtunk papírból, ráírtuk a nevünk,
örülnek és egy utolsót imádkoznak velünk.
Anya is leveszi Ráró hátáról a bundát,
hintaló lesz újra és velünk folytatja útját.
Templom előtt vár a szánkó, elé kötjük Rárót,
a nyárfából faragott, hűséges világjárót.
Felpattanok a hátára, Öcsi a szánkóra,
nagypapa meg hazahúz, mire ül az óra.
Angyal – dal
Jézuskától legnagyobb ajándékunk: a család,
ahol minden egyes ember, szeretetre talál.
Senki sincsen egyedül, amíg mi ráfigyelünk,
minden kincsnél több a földön, hogy együtt élhetünk!
Ezt mondja a Betlehem is, a mellékoltárnál:
jászol mellett megfér együtt: király, pásztor, bárány.
Van gazdag és él szegény is. Szívet ne mérj pénzben!
Egyformán embernek lenni – ez szép az egészben!
Decemberi csillag fénye világít a tájon,
kívánom, a te álmod is valósággá váljon…
Válogatás a Poly-Art kiadványokban megjelent verseiből
Magam újra megtalálom
(Duna-parti emlék)
Susog a szél, zörget nádat,
biztatja az öreg fákat,
daloljanak eleinkről,
dicsőséges, szép időkről.
Lehunyt szemmel földön ülök,
lélekben messze repülök,
gémek szállnak fenn az égen,
jártam már itt… egyszer, régen…
Akkor büszke volt a népem,
békében élt csendben, szépen.
Ellenség rettegte csupán,
mikor nyíllal harcolt lován.
Atyla fehér ruhában,
első volt minden csatában.
Üstengrikút segítette,
hű szerelme vezérelte.
Esthajnalcsillagnak fénye,
Réka szemének szép éke.
Világ ura őt szolgálta,
ő volt szíve tulipánja.
Madárnyelven csengőn, bongón
zengett a dal, csobbant jó bor.
Ügyek, Álmos és Emese:
Turul nemzettség – nem mese.
Csodaszarvas lába nyomán
máig hazánk e tartomány.
Vize tiszta, földje pompás,
idetartozni nagy áldás…
Nap ragyog a szőke Tiszán,
Hold tündöklik kéklő Dunán.
Tündérlányok tánca sodor,
gyöngyöt rejt csipkés habfodor.
Lelkemben egy édes álom,
magam újra megtalálom;
Őseim dalát éneklem,
büszkeség, magyarnak lennem!
Illúzió
(Ilka Gábornak)
Egyszer régen, Érden, nyári délután,
Megdobbant a szívem egy szobor után.
Romantikus alkotás volt, örökre magához láncolt
Ilka Gábor ódon padja már…
Illúzió tán az életünk,
Száll a kék madár, vele repülünk –
Néha fáj a boldogság, de mindegy nekünk,
Mert csak illúzióval szép az életünk!
A Ligetben, dús fák ölén egy kisleányt
Titkos randevúra várt egy kisdiák,
Kezében egy sétapálca, karján kopott, ócska táska –
Féltve őrzött kincsei, na lám…
Fél óra is eltelt, még több is talán,
Egyszer csak megérkezett a kisleány,
Olyan volt a napsugárba’, mintha Földre angyal szállna –
Csipkés ernyő volt az oldalán…
Kéz a kézben sétálgattak óraszám,
Kispad várta őket, míg az est leszállt.
Összebújva, csókot lopva, szívüket vésték a padba –
Láthatja ma is, ki arra jár…
A földre leszállt angyal volt a Nagymamám,
Versét hozzá költő diák a Nagypapám.
Csipkés ernyő, sétapálca és egy kopott, ócska táska –
Féltve őrzött kincseim ma már!
Illúzió tán az életünk,
Száll a kék madár, vele repülünk –
Néha fáj a boldogság, de mindegy nekünk,
Mert csak illúzióval szép az életünk!