Domonkos Béla alkotása
„Jovicza Ignác Budapesten született 1880. április 2-án, horvátországi eredetű családban.
Gyermekkorát és iskoláztatásának első éveit a kies fekvésű fejérmegyei községben, Érden töltötte. Budapesti tanítóskodása idején is a nyári szünetekben Érd volt a kedvelt tartózkodási helye.
Tanulmányait a budapesti tanítóképzőben végezte, majd rajztanfolyammal is kiegészítette. 1900-tól különböző elemi és polgári iskolákban mint tanító illetve 1923-tól mint igazgató működött. Iskolai segédkönyveket írt, versei, elbeszélései jelentek meg.
Jelentős szerepet játszott Érd helytörténeti értékeinek felkutatásában és megmentésében. Kisebb ásatásokat is végzett. A maga által gyűjtött anyagokból 1963-ban létrehozta Érd első helytörténeti gyűjteményét, amit mások anyagaival később is bővített (pl. Halász Árpádéval). A múzeum azonban hamarosan felszámolásra került, s anyagi elkallódtak.
Munkásságának maradandó eredményei: „Érd története és műemlékei” című kézirata és Jovicza Sándor néven írt Sárkány Ambrus kincsesládája című ifjúsági regénye.
Részt vett a Kaszinó megszervezésében.
Szépirodalommal is foglalkozott, számos elbeszélést, költeményt írt, többnyire álnéven: 1909-13-ban a Hazánk c. napilap külmunkatársa s mint ilyen, Ilosvai Sándor néven irt elbeszéléseket és verseket. Ugyanebben az időben jelentek meg népies elbeszélései a Magyar Néplap cimű újságban. Tanügyi, szépirodalmi cikkei jelentek meg a következő lapokban: Budapesti Hírlap, Pécsi Közlöny, Nemzeti Iskola, A tanító, Alföldi Közlöny, Új Élet, Népművelés, A gyermek, Népnevelők Lapja, Magyar Tanítók Turista Közlönye, a Gyermektanulmányi kiállítás Naplója stb. (Álnevek: Jenői, Jenői Sándor, Ilosvai Sándor, Tuladunai, Jovicza I. Sándor, J. I.).”
Művei:
Kis vitézek és egyéb ifjúsági színdarabok 6-14 éves gyermekek számára, 1928
Pálcika vitéz kalandjai (Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság, 1930)
Sárkány Ambrus kincsesládája (Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság, 1930)
Ezermester Sándor bácsi tréfái, (1932)
Rigófészek, ifjúsági elbeszélések, (Országos Gárdonyi Társaság, 1934)
Vidám csalafintaságok (Singer és Wolfner irodalmi Intézet Rt, 1939)
Apró mesterkedések (Magyar Népművelők Társasága, 1943)
Érd története és műemlékei (kézirat, 1970)
Forrás:
Életrajzi Kislexikon (Kovács Sándor), Kalendárium (Csuka Zoltán Városi Könyvtár), Adalékok Jovicza Ignác portréjához (Vasné dr. Tóth Kornélia)
SZEMELVÉNY
Lobogjon a zászló, lobogjon!
Lobogjon a zászló, lobogjon!,
Millió sziv összedobogjon!
Amig ezt a zászlót látjátok
S amíg állnak fenn a Kárpátok,
Soha, soha el nem veszhetünk,
A nap alatt mindig lesz helyünk!
Odakiáltjuk a világnak:
„Igazságot Magyarországnak!”
Isten szeme egyszer ránk ragyog,
Leszünk mi még boldog magyarok!
Ezt a drága földet nem adjuk,
Idegen kezében nem hagyjuk!
Visszavesszük, vissza mig élünk,
kegyelmet nem esdünk, nem kérünk!
„Igazságot Magyarországnak!”
Jovicza Sándor 100 pengős mellékdíjjal jutalmazott pályaműve.
A pesti hirlap reviziós dalpályázatának száz legszebb költeménye között a Száz szál fáklya c. kötetben (Légrády Testvérek, Budapest, 1930)
A nagy nap
A nagy nap im elérkezett,
Fehér selyemruhába’ vagy,
Sötét hajad hullámain
Tavasznak gyöngyvirága ring,
És boldogságod ugy-e nagy ?.
A szárazfának húrja sir
És zsongva szól a cimbalom.
Érted immár nem rettegek,
Csak szivem sir, a rósz gyerek,
De hogy miért, azt nem tudom.
(Ilosvai Sándor néven jelent meg a Hazánk c. napilapban 1902. április)
Mikor egymagában…
Mikor egymagámban
Ülök a szobámba’,
Lelkem olyankor hát
Másutt hol is járna,
Mint egy kis falucska
Alsószögi táján…
Oda-oda vágyom
Megtörötten, árván.
Az a ház okozta
Az én árvaságom,
S mégis a lakóját
Ezerszer megáldom…
Megáldom ezerszer,
Nem is t’om, mi végett…
Másnak esküdött rég
Hitvesi hűséget.
(Ilosvai Sándor néven jelent meg a Hazánk c. napilapban 1903. április)
Szeretném, ha…
Szeretném, ha íácska volnék,
Állva a csermelynél,
Szeretném, ha madár volnál,
S édesen csevegnél.
Rámrepülnél megpihenve,
Felfedeznél ottan
Egy lágy, meleg, üres fészket
Árván, elhagyottan.
Az a fészek az én szivem,
Odaköltöznél te.
Megvédnélek minden bajtól
Rettegésig féltve.
És ha talán nem védőének
Lombjai a fának,
Elvinnélek haza téged,
S otthon gondoználak.
(Ilosvai Sándor néven jelent meg a Hazánk c. napilapban 1909. július)