„Szombathelyen születtem 1930-ban, négy gyermekes tanító család első gyermekeként.
Édesapám kántortanítóként nemcsak tanította, hanem nevelte is diákjait, akár saját gyermekeit.
Édesanyám kiváló segítője volt Apámnak a nehézségekben is.
Tanulmányaimat az Angolkisasszonyok Intézetében kezdtem Klotildligeten, Édesapám akkor Piliscsabán tanított. A háború közbejötte miatt azonban nem úgy folytatódott életem, ahogy terveztük.
Közgazdasági technikumi képesítést szereztem. Az irodalmat mindig nagyon szerettem. Színész
szerettem volna lenni, de a Közgazdaságtudomány Egyetemre nyertem felvételt, melyet sajnos nem
fejeztem be, részben a saját makacsságom, részben egyéb körülmények miatt. Mára már sokat tanultam az életről, melyet fiatalon soha nem tudtam, – vagy inkább nem is akartam megérteni és elfogadni.
Mostanában ébredek rá, hogy mennyi bölcsességet adtak kiváló szüleim és sok remek tanárom.
Tíz éves koromban kezdtem verselgetni, de 1990 előtt született írásaim három esetben semmisültek meg teljesen.” – írja magáról.
Versei megjelentek a Poly-Art Alapítvány kiadványaiban, valamint fővárosi irodalmi lapokban.
Művei:
Gondolat-morzsák (Poly-Art Kiadó, 2012)
„Verseiből igazi „női” költészet bontakozik ki: gondolatait az érzékeny lelkivilágából sugárzó érzelmek, főként a szeretet diktálja. Ne keressük írásaiban a féktelen erőt, a férfias harsányságot, a keménységet, a „dübörgést” – nem a sajátja. Jellemzi azonban a szülői háztól kapott mértékletesség és a korából fakadó bölcsesség. Líráját a nyelvi gazdagság és precizitás teszi teljessé.
Költészetén kívül egyéniségét, emberi magatartását is az elegancia, a női finomság hatja át: tökéletes „nomen est omen”. Az egyik ismerősének az alábbi gondolat jutott eszébe róla: „az ember nem csak kívül szép”. És valóban.”
Somfai István
SZEMELVÉNY
Válogatás a Gondolat-morzsák c. kötetből
A zene hangjai mellett…
Zenét hallgatni oly csodás
Átitatja lelkem a varázs.
A zene engem írásra késztet
Megírni valami szépet.
Sok durvaság van a világon
És napról-napra csak azt látom.
Ellene oly keveset tehetek,
Istenem! Ilyenek az emberek?
Azért vannak, vannak akik még
Akik a jót, érzik azt mi szép.
Tesznek érte amit lehet,
Hogy javuljanak az emberek.
Reményem föl nem adom,
Hiszen van még feladatom.
Nem világra szóló nagy tett
De sok kis jó cselekedet.
Szépet és jót befogadni,
Aztán szívből tovább adni.
Így ápolni a lelkeket,
Sugározni szeretetet.
Schubert bájos harmóniája
Szívem, lelkem mélyen átjárja.
Jó Istenünk add meg nekünk,
Hogy harmóniában élhessünk.
(Megjelent a Poly-Art Pódium 2013 c. kiadványban)
Szavak
Mily szépek a szavak,
Ha igazat szólanak.
Nem a mézes-mázas
Szavakra gondolok.
Lehet a szó kemény,
Ha igazat szól,
Jótétemény.
Mégis vigyázni kell velük,
Mert lehet tüskéjük.
S ha éppen hazug helyett
Igaz embert talál,
Többet árthat,
Mint a halál.
Évszakok
Varázsos tavaszom,
Várlak minden évben,
Te jössz rejtelmesen.
Mézérlelő nyaram,
Hová futsz oly hamar?
Ne légy hozzám fukar.
Terméstől dús őszöm,
Jöttödet köszöntöm,
S meleg ruhám öltöm.
Fehérszárnyú telem,
Ne bánj rosszul velem,
Hideged fáj nekem.
Hiába rejtelmetek,
Várom érkezéstek,
Őseim lelkével, vágyakozó szívvel,
Nagy-nagy reménységgel.
Jel
Jelet tettem,
Azt jelenti: éltem.
Jelet teszek,
Azt jelenti: élek.
Ha jeleimet olvassák,
Életemet hosszabbítják.
A pillanat
Jön aztán elszalad
Hipp-hopp, a pillanat.
Pillanatokból lesznek
Órák, napok, évek,
Apróságokból
A nagy egészek.
Nékem a költészet…
Nékem a költészet, szép gondolat sora,
Nemes eszme nélkül ne írj verset soha.
Nékema költészet szép szavak csengése,
Zenei ritmusnak boldog ölelése.
Nékem a költészet történet, mi igaz.
Ha szépenmegírom, sok embernek vigasz.
Nékema költészet nagy-nagy csodálkozás,
Soraim rezgése csak szárnypróbálgatás.
Szép szavak
Szép szavak, szép ígéretek,
Van-e még, ki hisz bennetek?
Hányan ígértek hosszú éveken át,
Nem is gondolva arra, hogy megtartsák.
Most újra ígérnek nekünk,
De mi már nehezen hiszünk.
Büntetni csak a bűnösöket szabad,
Az Ősök bűne miatt nem az utódokat.
Mint ahogy a szomszéd nem tehet arról,
Ha jobb vagy bal szomszédja öl, rabol.
Csak ne hallgasson róla, ha tud,
Mert akkor már ő is bűnbe jut.
Vétkesek közt bűnös, aki néma,
Nem árt, s fontos ezt tudni még ma.
Kedves Politikusok!
Nagyon kérem, ne civódjatok,
Hanem példát Ti mutassatok!
(Megjelent az Érdi TÉKA online irodalmi folyóiratban)
Szemléletem…
„Csak a szépre emlékezem”,
A nyavalygást nem szeretem.
Korunkban van baj épp elég,
Minek szóval tetézni még?
De öröm is akad bőven,
Észre kell venni időben!
Hidd el, hogy szép az élet,
Ha nem csak a bajt nézed!
Kilencvenhárom esztendő,
Bizony, bizony nem kis idő.
Volt ám benne sok nehézség,
Ugyanannyi gyönyörűség.
Kisfiamnak születése,
Aztán meg az első lépte…
Ezt az érzést az ismeri,
Kinek vannak gyermekei.
Azt majdnem elfelejtettem,
Hogy én ismét tini lettem.
Hogy ismét kis kamasz vagyok,
Se nem látok, se nem hallok.
Várhatom még minden napon,
Hogy csörögjön telefonom.
Azt is tudom ki gondol rám,
Zömében a kis hugicám.
Telefonon fiam hangja,
Energiám gyarapítja.
És a mindennapi torna,
Testem „fiatalon” tartja.
Édes, drága jó Istenem!
Továbbra is vezess kézen!
Sok esztendőt kaptam eddig,
Ne álljunk meg most már százig!
Ha megtoldjuk éveimet,
Kérek hozzá egészséget.
Ha gondolod, hogy ezt hagyod,
Legyen meg az akaratod!
(Megjelent a Temesi Éva Irodalmi Kör Antológia 2023 c. kiadványban)